Kereskényiné Cseh Edit: Karácsonyi János írásai Gyula történetéből – Gyulai füzetek 1. (Gyula, 1990)

Gyula felszabadítása a török uralom alól

szón volt, az összes élelmiszereket tőlük elvette. Sajnos, még emiatt sem bukott el Gyula vára. Segítségére jött most a török őrségnek a tatár sereg. Ez egy héttel később indult el Belgrádtól s a Maroson átkelve, szintén Gyulához érkezett. Ez nem hozott ugyan élelmiszert, hanem szerzett itt, a Tiszántúlon. Október 17. körül feldúlta a Debrecen, Karcag és Újfalu közt eső vidéket, amint ezt egy alkalmi költő nagy keserűséggel a következő, igazán keserves versben tudtunkra adja: "Vég Gyulához jővén sok számú Tatárság, Egyben adván magát sokféle pogányság Jaj! nagy dúlság Közöttünk lőn s bontság Ezek által szörnyű szomorúság. Alattomban járván mint estvéli farkas, Berettyó víz felé ösvények lőn tágas • Nagy hatalmas Semmiben irgalmas Hozzánk nem lőn szívvel nyugodalmas. Mert által költözvén Berettyó folyásán, Nagy rablást tevének Újfalu határán Sőt e táján Minden helyek pusztán Maradának miattok rabolván. Kik megfutamodtak az útban elesvén, Kegyetlen Tatárok utánok eredvén Vesztegetvén Elpusztíták szintén Szegényeket a földre levervén. Bizonyságom erre Debrecen határa, Ki sok holt testeket keblébe fogadta Kiket Golga Szultán levágata Kegyetlenül, a Tatár Khán fia." 163