Kereskényiné Cseh Edit: Karácsonyi János írásai Gyula történetéből – Gyulai füzetek 1. (Gyula, 1990)

Thököly viszonyai Békés megyéhez, különösen Gyulához

eme Pollandt tábornoktól intézett ostromáról, melyről a régi írók és azért Mogyoróssy is hallgat, s amelyet Szalay L. említett föl először, Thököly eme szavakkal emlékezik meg: "September 22. Jöttek a táborra (Thököly ekkor a nagyvezérrel együtt a péterváradi táborban tartózkodott) gyulai s tömösvári törökök is, kik is azzal a hírrel jöttek, hogy Gyulának, a várnak, amely része megmaradott volt még, azt Bolond /?ollandt7 general ostrommal vétetvén meg felégettette, amely kukorica vetések volt az gyulaiaknak, eltapodtatta, elvesztegettette, az népet az várba szorította, már csak magában áll az vár, mind külső, mind belső városát elégetvén az ellenség." Thököly naplójának dátumából (keltéből) azt is megtudhatjuk, hogy Gyula ostroma úgy szeptember elején történt. Musztafa nagyvezér értesülvén Gyula veszedelmes helyzetéről, mindjárt amint semmit sem végezve, Pétervárad tájáról Nándorfehérvárra visszatért, elhatározta, hogy segedelmére hadat és azzal élést küld. Skerlet pasa október 0-án izente Thökölynek, hogy "ez maga becsületiért és az kurucok jövendőbeli javáért azon legyen, hogy ne maradjanak az ő hadai is ezen útról, etiam propter praedam, quae potest internive (a közben szerezhető zsákmány kedvéért sem)." A segedelmet és élést vivő had vezére Csaffer másképp Dzsaffer pasa lett. Thököly október 9-én volt nála búcsúját venni. Csaffer Thökölyhez e szavakat intézte: "Igenis a fővezér parancsolatjábúl kell elmennem, hogy Tömösvárra s Gyulára élést s praesidiumot (őrséget) vigyek. Két-három nap múlva remélem, hogy 77 az hadak által költözvén a Dunán, magam is utána indulok." A segedelmet vivő sereg Thököly értesülése szerint legalábbis 20000 törökből és tatárból állott, 7R és október 11-én kezdték meg a Dunán az átkelést (Nándorfehérvárról). Csaffer pasa csak részben érte el célját, Temesvárt ellátta eleséggel, de Gyulára már nem vihetett sem élést, sem őrséget, mert Veterani a Maros mellett vigyázott az törökök útjára, úgy a török tábor a Marostul semmit sem végezve 79 tért vissza okt. 19-20. körül. Thököly ezt hallván, október 22-én kimondotta a Gyula feletti ítéletét: "Az élés nem léte miatt elveszettnek kell gondolni Gyulát, mert e télen sem subsistálhat (tarthatja fönn magát), nemhogy a jövő on campanáig (hadjáratig)". De pár nap múlva úgy látszott, hogy Thököly elhamarkodta ítéletét. Mert bár a török és tatár had aljasa vissza is tért Pancsovához, Csaffer pasa tovább is Temesvárott maradt, hogy az élést beszállítsa Gyulára. Ennek a Nándorfehérvárt lévő defterdár izente meg Sándor Gáspárnak: "Tömösvárról várunk hírt és azokra várakozhatunk, confirmáltatván (megerősíttetvén ez a hír), hogy az hadaknak Csaffer pasával az vezér kemény parancsolatjára nézve el kellett indulni Gyula felé, de az is igaz, hogy az Marosnál várták az német hadak. Hanem hiába volt a kemény parancsolat, hiába volt Csaffer pasa embere is az140