Kereskényiné Cseh Edit: Karácsonyi János írásai Gyula történetéből – Gyulai füzetek 1. (Gyula, 1990)

Thököly viszonyai Békés megyéhez, különösen Gyulához

tán és a Gyulára menó hadak többi tisztjeit a nagyvezér fölkaftányoztatta, ami nagy megtiszteltetés volt. November 30-án indult Horváth 300 lovasával, vele együtt Váradi István vivén magukkal Thökölynek Temesvárra és Gyulára szóló leveleit. A küldött csapatnak célja volt e táján feleljen és míg megélhet, az 52 ellenségnek ártani igyekezzék. Gyorsan haladt, mert 10 nap is alig telt belé, már Gyulán volt, de megkevesbedett számnál, mert a Marosnál a legnagyobb lónak is nyeregszárnyát érvén a víz, egy része ott maradt. A többit hadd beszélje el Thököly: "Az többi ríszível az hadnak Bemenvén Gyulára Horváth Ferencz, messze kellett kijárni zsákmányra, ki miatt sok kárt vallottak, mert többi között Váradi István bejárónk is 5 lórúl egyre szorult, a többit a labancz vitte el szolgástul az zsákmánybúi. De ugyancsak próba nélkül nem kívánván Gyulárúl megtérni /december 12-én7 kiindulván Gyulából Szeged felé Győr (Győ, később Algyő) nevű falunak felverísíre, ki is a Tiszaparton, túl van a Tiszán, lovon által nem mehettek, hanem csolnakokon gyalog felesen; éczaka a falut felverték, s által is jöttek, noha a szegedi sereg is, mihent megviradott oda jött a révbe: de már ezek által jöttek volt és a prédával s valamely marhákkal Gyulára bejöttek. A győri (győi) emberekben is egyníhányat magával elhozott Horváth Ferencz s a gyulai tömlöczbe tétette, postát (izenetet) küldvén vissza, hogy addig el nem bocsátják űket, míg Gyulára ílíst (élést, élelmet) nem hoznak bé s ki is fogják űket élésen váltani. Azért is hadta Újvárosit Váradi mellett, hagy a Körösök befagyván, a Körösön túl való emberekben is hozzon el, hogy onnan is, ha lehetne, élést szerezhetninek a végházba: postáit 53 is 3-4 felé küldötte és ugyan fegyver viselő embereket is paraszt gúnyában.' Mielőtt tovább mennénk, el nern mulaszthatjuk azt megjegyezni, hogy mily szörnyű pusztaság lehetett itt nemcsak Békés megyében, hanem az egész Maros-Körös közén, hogy élelemért a Tiszán túl kell csapdosni, amint láttuk nem is nevezték a Gyula és Arad közti vidéket másként mint "gyulai pusztá"-nak. Maga Thököly is egy hétig bolyong a Gyula és Jenő közti pusztákon - és akkor képesek vagyunk fölfogni Thököly szavainak igazságát, melyekkel Musztafa pasának panaszkodik, "hogy az nagy tél és szükség miatt az kapitán több hozzávaló tisztekkel együtt kinszerittetett visszajűnni Uj-palánkhoz egy icsagamot (ez lehetett Újvárosi) és két hagynagyimat bizonyos számú vitézekkel hagyván Gyulában. Az hadakban is ezen szolgálatban elég kár esett." Meg tudjuk érteni Thököly Gyulán maradt hadainak könyörgését: "Gyulán maradott embereim is azon könyörögnek nagyságodnak (Musztafa pasának), küldjön egy fermánt, hogy a császárnak (a török szultán) llísíbűl tartsák őket - másként ottan nem subsistálhatnak (meg nem élhetnek), el kell onnét jűni azoknak is, mert pénzeken is ottan ílíst nem 55 kapnak." Különben Gyula élelmezését illetőleg érdekesek Thököly eme szavai: 144