Kereskényiné Cseh Edit: Karácsonyi János írásai Gyula történetéből – Gyulai füzetek 1. (Gyula, 1990)

Thököly viszonyai Békés megyéhez, különösen Gyulához

Sándor Gáspár uram magával vitte a gyulai pasa levelét, mely bizonyította, hogy Thököly hadai derekasan viselték magukat. Május 12-én már Újpalánkra értek a kuruc hadak, mert Thököly május 13-án ezt írja naplójába: "Az éczaka érkezik hírem Palánkról, hogy Sándor Gáspár uram az hadakkal oda érkezett feles (sok) nyereséggel, rabokkal és nyers zászlókkal." Az egész veszedelmes expedíció alig tartott egy hónapot, és a kuruc lovasság dicséretére válik, hogy 55-60 mérföldnyi utat, noha még folyamokon is kellett átkelnie, oly rövid idő alatt tette meg. Sándorral a gyulai pasa fia is lejött és Thökölynél május 18-án kihallgatáson volt; Thököly megérkezett vezérét, Sándort éppen ekkor akarta leküldeni Drinápolyba, hogy onnan levelezzék és fejedelmének ügyét len45 dítse, tehát megegyeztek, hogy Drinápolyig együtt fognak járni. Sándor Drinápolyba érkezvén, Skerlet pasától megütközve hallá azt a tervet, mely szerint a török Gyulát Thökölynek akarta átadni; azzal a kérdéssel állt elő a pasa: megtudna-e élni Thököly katonasága, ha nekik adnák? Sándor azonban kereken visszautasította: Már szó van Gyula elhagyásáról. Ha a fejedelem (Thököly) elfogadná azt a helyet, csak mint egy elveszett és több megtartható helyet adnák át, és annál kevesebb élelmezést küldenének neki, és ezen hely elvesztése csak alkalmat adna a fejedelemmel való civódásra. Mert ily nagy nevű hely nagy számot tesz egy vezérnél. Ezt az igát már most a fejedelem nyakába 46 vettetnék és azért nem lehet elfogadni. Thököly tehát nem lett Gyula ura. De összeköttetései nem szakadtak meg, Thököly továbbra is nagy érdekkel viseltetek Gyula sorsa iránt. Az ő bejegyzéséből tudjuk meg, hogy Temesvár és Gyula megsegítésére kiküldött török sereg október 15. körül indult meg Tömösvártól a Maroson át Gyula felé. Noha pedig Vetérani Lippa és Lúgos közt állván 10 000 emberrel a Maros felé nyomult, Szegednél pedig Boland és Hofkirchen 48 mutatkoztak, mégis átkeltek és Gyula mellé érkeztek, de míg hazai történél49 műnk azt tanítja, hogy ez alkalommal Gyulát csakugyan ellátták élelemmel, Thököly arról tudósít bennünket, hogy ez csak félig-meddig történt meg. 1693ban ugyanis látogatóban lévén a vezér tihajánál (titkár) "Hozódott elő mely gyalázatosan nyerték el Gyulánál a Gyulában rendelt császár (török szultán) élísit (élését) a temető helyről vervín fel őket; az kereskedő emberek bevittík Gyulára s ki nem hadták, akiknek penig (pedig) ezen impérium (birodalom) szolgálatját kell vala véghez vinni, azok ilyen gondviseletlenséget követtek el, megvan a kár is, de nagyobb a szígyen." A török most megint Thököly útján akarta Gyulát megsegíteni. A nagyvezér, mielőtt Fehérvárról eltávozott volna, 1693. november 26-án szerződött Thökölyvel, hogy Gyulára 300 lovast küldjön. Thököly Horváth Ferenc kapitányt jelölte ki vezérnek és Váradi István bejáróját pedig gyulai tudósítójának. Ezeket az143