Kereskényiné Cseh Edit: Karácsonyi János írásai Gyula történetéből – Gyulai füzetek 1. (Gyula, 1990)

Thököly viszonyai Békés megyéhez, különösen Gyulához

semmi sem; a kecskemétieknek Gyulára küldött embere március végén újra Gyulán találja Thökölyt, de éppen készülőben, hogy Kecskemét felé kicsapjon. Tanúskodik erről Bohus Mártonnak Thököly élésmesterének következő levele: "Isten sok jókkal áldja meg kegyelmeteket. Kegyelmes Urunk ő Nagysága parancsolattyábúl kelletik írnom kegyelmeteknek. Minthogy eő Nagysága az egész Hadakkal most Táborra száll, azoknak provisiójára (élelmezésére) mindenféle éléssel legyenek illendő gazdálkodással, Lisztet, vágót (azaz vágómarhát), szalonnát külgyenek elegendőt Urunk eő Nagysága konyhájára vajat, tyúkot, lencsét, borsót, kását, báránt, vágót, vereshagymát, fokhagymát, petrezselymet kiváltképen bőven külgyenek, úgyhogy sem napot, se órát ne halasszanak, hogy legyenek itten a táboron pro die 12 április, (április 12-ére), mert ha nem, nagy becstelenséget fognak vallani, a Bírákban is elhozzanak. Datum Gyulae, 30 Mártii 168B. Kegyelmeteknek minden jót kivan kegyelmes Urunk eő Nagysága élésmestere Bohus Már24 ton." De Thököly nem is várta meg a kitűzött ápri/li_7s 12-ét, már előbb kiindult Gyuláról és ápril/i§7 11-én vagy 12-én 800 emberből álló hadával Csongrád25 nál átkelt a Tiszán, de a kecskemétiek nem engedelmeskedtek, Thököly maga 26 nemsokára Temesvárra húzódott, május 7-én már ott volt. Thökölyt további hadjárataiban követni annyi volna, mint falcem in alienam messem mittere, más búzáját aratni. Maradjunk csak Gyulánál. Hogy Thököly a következő két évben újra Gyulán, vagy Békés megyében tartózkodott volna, arra nincs adat. A gyulai bég 16G9. március havában azzal fenyegette ugyan a kecskemétieket, hogy Thököly meg a tatár kán ápril/is7ban Gyulára jönnek és majd megbüntetik őkegyelmüket, de a körülményeket jól ismerő Pruggeman szolnoki commendáns azt felelte a basa levelére: "Annak nem kell hitelt adni, mert nincs annyi lelkek, hogy ők most (március 22-én) ide (Szolnok és Kecskemét tájára) jöhessenek, a nagy vizek miatt, inkább hiszem mennek Erdély, Várad felé, ha van valami benne." Thököly idézett élettörténete is nagyon határozatlanul mondja, hogy 1689-ben Thököly Várad felé közeledett. Thököly 1690-ben Erdéllyel volt elfoglalva, 1691-ben Köprili Musztafával együtt jelen volt a szalánkeméni ütközetnél, hanem ez év vége felé nevezetesen 29 szeptember 22-én, újra Gyula felé indult, sok bolyongás után október 16-án Világos várra ért, majd Jenő felé, onnan újra Gyula felé szállt, de amint az ezekről tudósító Almády István nevű erdélyi nemes soraiból kivehető, egyik társa sem szállt be, hanem csak szolgáikat küldöttek zsákmányra Gyula felé. A vidék szörnyű pusztaságát élénken szemünk elé állítja a naplóíró Almády azon rövid, szinte naiv megjegyzése: "Ezen egész hét alatt (október 27-31-ig) mind csak Gyula és Jenő között való pusztákon, ligeteken tekergettünk, bizony igen TI sokat éheztünk, koplaltunk." November elsején aztán Thököly, Gyula tájáról 141