Kereskényiné Cseh Edit: Karácsonyi János írásai Gyula történetéből – Gyulai füzetek 1. (Gyula, 1990)

Olasz fogoly Gyula várában 1534-ben

együtt elutazván, Váradra ért, ahol a király udvarával együtt tartózkodott, és leveleimet hűségesen átadta a címzettnek. Ezáltal Hannibál úr és a muzsikus értesülvén állapotomról, elmentek az érsek Ökegyelemességéhez, átadták neki levelemet és megkérték őt az én ügyemben. Megígérte, hogy mindent megtesz érettem. Ezen nemes emberek Ökegyelmességétől a várba mentek, és éppen akkor értek oda, mikor a királyi asztalt fölszedték. A muzsikus belépett, ő és fia Hannibál úrral együtt letérdeltek és egy kegyért esedeztek a király Fölsége előtt és ez az volt, hogy egy szegény olasz ifjú, Gritti volt komornyikja, Patócsy foglya, kérje el Őfelsége őt ajándékba Patócsytól. őfelsége ezt kegyesen megígérte, mondván, ha az udvarba jő, mutassátok meg, hogy eszembe jusson. Ugyanazon a napon Patócsy elment a királyhoz kezecsókolására. Aztán a kalocsai érsek Ökegyelmességéhez fordult, aki már az udvarban volt és Őfelségével együtt a szobában ült. Akkor Őkegyelmessége megölelvén Patdcsyt és magához szorítván monda: "Miklós uram, kegyelmed foglyom és el nem bocsátom, míg meg nem ajándékoz valamivel." "Mindig foglya vagyok Kegyelmességednek - válaszolá Patócsy. Mit parancsol?" "Kegyelmednek van egy foglya - folytatá Őkegyelmessége - egy olasz ifjú, Grittinek volt szolgája, kérem, ajándékozza őt nekem." "Kegyelmességed kedvéért - feleié Patócsy - mihelyt hazaérek, rögtön elküldöm." A király e szavakat hallván monda Őméltóságának: "Kegyelmed megelőzött engem, én is el akartam őt kérni, de mivel első volt a kérésben, nem bánom, legyen a kegyelmedé. Miklós uram, Őméltóságának küldd el, amivel nekem is kedves dolgot teszel. Ő újra megerősíté ígéretét és később a muzsikus meg Hannibál úr hálát adtak a király Őfelségének és Őméltóságának. Ezt az esetet mind Hannibál úr, mind a muzsikus elbeszélte nekem, mikor János király udvarában voltam. Miklós úr 1534-ben Szent Luca előnapján éjjel érkezett vissza Gyulára, csúnya esőben, úgyhagy félremenvén, az asszonyok szobájában ruhát változtatott. Időközben azon szolgák, akik nála voltak a szobában, odajöttek a házba, ahol a többiek maradtak, és ott maguk közt beszélgetvén mondották, hogy az úrnak egyik szolgája, aki vele ment az udvarhoz, nem jött vissza, hanem Erdélybe egy másik úrhoz szegődött. Én is jelen voltam ott és gyorsan kigondoltam magamban, hogyha leveleimet híven átadták annak, kinek címezve volt, nem leszek háládatlan azon derék szolga iránt, akire leveleimet bíztam, hanem kimentem őt annak személyével, aki nem tért vissza. Elhatározásomat tett követte. Patócsy a szobába jött, odaállt a tűzhöz, és kérdett engem, kivel küldöttem 129