Kereskényiné Cseh Edit: Karácsonyi János írásai Gyula történetéből – Gyulai füzetek 1. (Gyula, 1990)

Olasz fogoly Gyula várában 1534-ben

nek (Czibak Imrének) unokaöccse, azaz nővérének fia volt, valamennyi megmaradt olaszon meg akarja bosszulni nagybátyja halálát, azon Isten 5 szent Fölségétől sugallt elhatározásra jutottam, hogy tettetem magam, mintha egy szikrát sem értenék a magyar nyelvből; így majd minden gyanú nélkül megtudhatom, mit beszélnek maguk közt a magyarok, nem is gondolván, hogy én azt értem. Ezen elhatározás éppen jó időben jött, mert amint színe elé vezettek, ő fenyegető arccal és büszke szavakkal kezdett beszélni, mondván: "Te Grittinek rokona vagy, majd leüttetem a fejedet." Erre nem válaszoltam egy szót se, tettetvén magam, mintha nem érteném. Ö még dühösebb arccal ismételte ugyanazon szavakat; én pedig latinul azt feleltem: "Non intelligo" (nem értem). Akkor csakugyan elhívén, hogy nem értem az ő nyelvét, előhívta egyik szolgáját, aki tisztességesen tudott latinul beszélni, és ez tolmácsolta nekem, amit ura mondott. Én erre azt válaszoltam, hogy nem vagyok Gritti rokona, hanem csak szerencsétlenül járt szolgája voltam. Patócsy most így nyilatkozott: "Ha meg akarod menteni a fejedet, kétszázezer aranyat hozass nekem Olaszországból, mert biztosan tudom, hogy Grittinek rokona vagy és tömérdek kincsed van otthon." Én azt feleltem: "Uram! Én neki csak szolgája voltam és hűségesen szolgáltam neki, nincs egyebem a világon, mint amit rajtam látsz. Ha uraságod szolgálatomat kívánja, szolgálok olyan hűséges és igazi szolgálattal, mint azelőtt uramnak." Ekkor ö fenyegetődzvén, hogy leütteti fejemet, övéitől elvezettetett egy szobába, melynek falai fából voltak. Akik vezettek, bátorítottak engem, hogy legyek nyugodtan, ne féljek semmitől, mert Patóczy sokat beszél, de keveset tesz. Ott maradtam mármost becsukva, még gonoszabbtól rettegve. Kitekintvén azon szobának, hová becsuktak, deszkanyílásain, láttam Patócsyt, amint intézkedett és hallottam, amint kérdezte azokat a szolgákat, kik engem elvezettek, hogy félek-e? És mit beszéltem? Felelt egyik közülük: "Egy szegény, idegen ifjú hogyne félne Uram! És hogyne rettegne Uraságod fenyegetéseitől?" Ő azt válaszolta rá: "Ez az ifjú részes nagybátyám halálában. Azért beszéltem úgy, hogy rettegjen, mert mindent meg fogok tenni, amit csak kigondolhatok, az ő szellemének és vérének kiengesztelésére." Eközben eljött a vacsora ideje. Míg Patócsy néhány nemesével vacsorált, a szolgák a szobába jöttek, hoztak bort és élelmiszereket az asztalra és biztattak, hogy ne féljek, nem lesz semmi baj. Az urak vacsorájának végeztével a szolgák hívtak, hogy vacsoráljak velük, és mert nem akartam menni, kértek, sőt kényszerítettek. Vacsoráltam, hála az Úr Istennek, de nem nyugodt lélekkel. Vacsora után azon nemesek egyike odajött és olasz nyelven hívott engem, hogy menjek az úrhoz. Elmentem abba a szobába, ahol Patócsy volt. Ott azon szolga 126