Kereskényiné Cseh Edit: Karácsonyi János írásai Gyula történetéből – Gyulai füzetek 1. (Gyula, 1990)

Gyulának, a gyulai uradalomnak és a gyulai várnak keletkezése

Gyulánál. Gyulának is több ura volt még a Maróthyak után, 1482-ben kapja Corvin János, 1510-ben Brandenburgi György, de az adománylevelekben első helyen áll "Castrum Gyula", sőt 1482-ben mást nem is említ Mátyás király adománylevele, mint a gyulai várat és annak tartozékait. Ha tehát ezeket mind tekintetbe vesszük, meg kell győződnünk arról, hogy az 1403., 1404., 1405. évi oklevelek hallgatása a gyulai várról, bár csak tagadó érv, fölér egy pozitív adattal és tagadhatlanná teszi azt, hogy amaz években a gyulai vár még nem létezett. Mielőtt tavábbmennénk, érdemes lesz mindjárt az állításunk ellen szóló bizonyítékokat is figyelembe venni, hogy ekképp annál biztosabban haladhassunk. Oly bizonyíték, mely Gyula várának léteztéről határozottan szólna, nincs. De mégis egyáltalában ilyennek tartjuk Rogerius mesternek egy szigetről szóló részletét. Közönséges vélemény éspedig igen alapos vélemény, hogy a Rogerius mestertől leírt Tamáshidától, azaz Tamásdától nem messze eső sziget a mai Gyula, mely akkoriban a Sarkadi-tó és a Körös kiöntése közt valóságos szigeten feküdt. De hogy akkor már valóságos vára lett volna Gyulának, azt Rogerius nem mondja, legalábbis én nem tudtam kiolvasni eme soraiból: "Mert az említett szigetbe be nem mehetett, hanem ha egy igen keskeny és szoros úton, úgyhogy azon az úton egy mérföldön három kapu vala toronnyal építve és ezeken kívül egy mérföldre körös-körül igen erős sáncok." E szavak csak annyit jelentenek, hogy a szigetre vivő egy mérföldnyi hosszú út három kapuval és toronnyal volt megerősítve, sőt amint a homályos leírás mutatja, azok az igen erős sáncok is csak a kapuk védelmére, kívül a szigeten ("ezeken kívül" - mondja Rogerius) voltak fölhányva és nem bent a szigeten. Erre mutat az is, hogy amint a tatárok a kapukat bevették, többé semmit sem kellett venniök. "A tatárok másfelől az őrség nélkül maradt kapukra rohanván, azokat megvívák s a szigetbe bemenvén nem találának a mieink közül senkit, aki nyilat lőtt és vagy lóháton 62 vagy gyalog velük szembeszállt volna" írja kevéssel alább Rogerius. De hol itt rendszeres várnak nyoma? Ha a sáncok a szigeten voltak is, éppen azért mert körös-körül egy mérföldre terjedtek, nem lehettek egy olyan várnak, amit azelőtt várnak mondtak, sáncai és ami fő, sáncokból még nem áll ki egy szoros értelemben vett vár, oda még bástyák, árkok is kellenek. Meg is mondja Rogerius mindjárt előre azt, hogy nem várat ír le, hanem védelmi helyet, mely akkoriban készült. "Mindamellett egy szigetre betérénk, mely az ágyai nép, a gyarmati vajda és több más ezen környékbeli falvak népe által erősen el vala ké63 szltve." Ha tehát a gyarmati vajda és az ágyai nép készítették el erősen a szigetet, vagyis ezek erősítették meg, hol volt a vár? Rogerius leírása tehát csak azt mutatja, hogy Gyula megerősített hely volt, és hogy az volt, már csak 100