Kereskényiné Cseh Edit: Karácsonyi János írásai Gyula történetéből – Gyulai füzetek 1. (Gyula, 1990)
Gyulának, a gyulai uradalomnak és a gyulai várnak keletkezése
alább is hetivásárai voltak és hogy pecsétjét, szabadalmait és talán évi vásárait is a Maróthyak idejében, 1419 előtt kapta. Megtoldhatjuk még azzal, hogy szabadalmainak jó része, nevezetesen az, hogy szabad királyi városok módjára 34 35 leveleket állíthatott ki az adás-vevésről és hogy adóját maga szedte, polgárai felett részben ő is bíráskodott, Maróthy Jánostól eredt, mert hisz nem hiába van ott városom hajdani pecsétjében az ő címere és ha ő szabadalmakat adott Berénynek és Gyúrnak, Gyulával mostohábban bánt volna? Adós maradtam amaz állításom bővebb igazolásával, hogy Maróthy 1418 után kezdett nagyobb gondot fordítani itteni birtokaira. Ezt bizonyítják a következő birtokszerzések: 1420-ban a fövényesi Siket családtól zálogba veszi Kétegyháza 3R felét, az Erdőhegyiektől pedig a másik fél részét, 1424-ben a Dánfokiak muru39 lyi (murvahelyi) részbirtokát vette zálogba, de már két év múlva a murulyi részbirtokot örök áron szerzi meg. Újra a fövényesi Siket családtól a Gyula torkában fekvő Fövényest kezdte kezére keríteni. 1421-ben egyik részét, 1425ben másik részét vette zálogba. Rövid idő múlva aztán valóságosan is az övé 42 vagy a fiáé lett és a gyulai uradalomhoz kapcsoltatott. Jelentékenyen gyarapította Maróthy itteni birtokait 1429-ben. Ekkor kapta a Pozsonyban időző Zsigmond királytól az elhunyt Vadászi Farkas Illés javait. E jószágok a mai Vadász és Somoskeszi körül terültek el és számszerint 12 faluból állottak; nevezetesen: Vadász, Csegődszeg, Sámolykeszi, Besztegnyő, Belényszeg, Talmács, Hódos, Mazzagfalva, Papfalva, Káránd réve (ma Káránd) Beleczfalva, és Csermely (mai kimondás szerint Csermő.) Mindezeket aztán Maróthy gyulai uradalmához csatolta. Ehhez tartoztak e helyek, az egy Csegödszeget kivéve, egész a török hódolásig, sőt még azután is megemlegették a somoskesziek, hogy ők Gyulához tartoztak. A gyulai uradalom ily nagyobb mértékű gyarapodását aztán hiába keressük emlékeink közt, az egyetlen följegyzésre méltó nagyobbodás 1446-ban történt, mikor Vészét, Piskit és Fehéremet kapta a Maróthy család 44 A az egri káptalantól, cserében Pest megyei birtokaiért. Es akkor aztán elérte a gyulai uradalom azt a fokot, melyen túl aztán nem nagyobbodott, hanem inkább lassan-lassan fogyott. De ezt már a bán nem érte meg, mert még 1435. előtt meghalt; birtokai fiára, Lászlóra szállottak. Maróthy László nevét jól ismerték már jobbágyai, mert 1418 óta nem volt iktatás, melyben az atyja neve mellett az övét is föl ne említették volna. Sőt ami elég különös, 1418-ban atyjával együtt tiltakozik a csanádi káptalan előtt Körös-Maros közi szomszédjainak foglalásai ellen, mintha némi részben már ő is bírta volna a gyulai uradalmat, tulajdonképp pedig ez azt jelenti, hogy akkor már nagykorú volt. Ha csak 20 évesnek vesszük föl akkori korát 1435-ben, mikor atyjának rengeteg uradalmait (körülbelül akkora birtoka volt, mint az esztery?
