Héjja Julianna Erika - Erdész Ádám: Kisvárosi polgárok. Források 1866–1919. – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 27. (Gyula, 2010)
A kisváros - Hitelintézetek
HITELINTEZETEK 38. Gyula, 1914. március 29. Tudósítás a Békésmegyei Takarékpénztári Egyesület 1914. március hó 22-i közgyűléséről A Kisalkotmányt követő provizórium alatt, az ínséges 1863. esztendőben alakult és létesült városunk és vármegyénk első, tehát legrégibb pénzintézete, a Békésmegyei Takarékpénztári Egyesület. A politika terétől visszavonult tekintélyes férfiak Békés vármegyei közéletének akkor legkiválóbb tagjai, a közgazdaság terén igyekeztek a fejlődést fokozni, jobban mondva életre kelteni. Ebbéli törekvésüknek és kifejtett akciójuknak két legszámbavehetőbb intézménye lön a Békésmegyei Gazdasági Egyesület és az 50 éves fennállását most betöltött Békésmegyei Takarékpénztári Egyesület. Vármegyénk főurai abban az időkben sokkal intenzívebb közéleti tevékenykedést fejtettek ki, mint mostanában. A mágnásosztály élén feledhetetlen emlékezetű Wenckheim László báró buzgólkodott leginkább, mindkét intézmény létesítésén. Úgy a Gazdasági Egyesület, mint a Békésmegyei Takarékpénztár létesítésének kezdeményezése az ő nevéhez fűződik. De nemcsak a kezdeményezés, hanem az életbeléptetés dicsősége, mint mindkét egyesület évek hosszú során át ügybuzgó s nagy tevékenységű elnökének is, az övé. Vármegyénk mágnásai között még jó emlékű id. gróf Almásy Kálmán buzgólkodott a Békésmegyei Takarékpénztár körül, nemcsak jóindulattal, hanem cselekvőleg is, nevezetesen az első évtized alatt a legnagyobb pontossággal teljesítette a napibiztosi teendőket, amiért mindenkor átjött Gyulára. Későbbi időkben évek hosszú során át istenben boldogult Wenckheim Frigyes gróf, majd Almásy Dénes gróf töltöttek be elnöki tisztet a takarékpénztárnál. A vármegye főurain kívül természetesen a ’60-as és ’70-es esztendők vármegyei közéletének legtekintélyesebb vezérférfijai is tagjai voltak vagy az igazgatóságnak és felügyelőbizottságnak, vagy a tisztviselői karnak. Az intézet első vezérigazgatója a feledhetetlen emlékű Bodoky Károly főmérnök volt, nemcsak Békés vármegyének, hanem mondhatni, az egész országnak egyik legkiválóbb műszaki s közgazdasági kapacitása, akinek nagyon korai halála pótolhatatlan, súlyos veszteség volt minden irányban. Rajta kívül az intézet konszolidációjában és fejlődésében legkiválóbb rész jutott még néhai dr. Erkel Rezsőnek és a pár év óta nyugalomba vonult Szénásy Józsefnek,1 akik mindketten az intézet keletkezése óta, négy évtizedet meghaladó időn át voltak annak vezetői. A félszázados közgyűlés eme remiscenciák hatása alatt lélekemelőén szép és emelkedett hangulatban, a legszebb harmóniában folyt le. Lukács György v. b. t. t.,2 városunk illusztris országgyűlési képviselője, aki az intézetnek tíz esztendő óta köztiszteletben álló elnöke, a jubiláris közgyűlést megnyitó beszédében gyönyörű formában emlékezett meg az intézet 50 éves fennállásáról. Kiemelte, hogy a félszázad szakadatlan becsületes munkában folyt le. A 1 L. 1/5. sz. dokumentum 3. jegyzet. 2 Valóságos belső titkos tanácsos. 89
