Héjja Julianna Erika - Erdész Ádám: Kisvárosi polgárok. Források 1866–1919. – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 27. (Gyula, 2010)
"Polgárok vagyunk…"
osztályból vált ki, pusztán saját képzettségének köszönheti műveltségét is, hazulról (von Haus aus) nem hozott semmit. Az igazi született úriember nem büszke, nem rátartós, nem érzi szükségét annak, hogy külső hivalkodással mutassa úri voltát. Szívélyes, barátságos a másokkal való érintkezésben, nem keresi, hogy másnak öt garassal kevesebbje van-e, mint neki, bátran érintkezik alantabb állókkal is, mert tudja, hogy ezáltal el nem vitatható úri mivoltából mit sem veszít, holott az újdonsült intelligencia némely egyedének első dolga, mint az aposztatának, elfordulni az elhagyott osztálytól, megtagadni az azzal való minden közösséget és elérni hivalkodással azt az előkelőséget, melyre gondolkozása s a szív nemessége által nem tudott eljutni. Innen van, hogy féltékenyen őrzi nehezen kivívott pozícióját, és minden a nála kisebb rangban, kedvezőtlenebb vagyoni helyzetben lévőkre vesztegetett szó vagy pillantásban tekintélyének és előkelőségének csorbulását látja. Innen van, hogy egész idejét, minden igyekezetét arra fordítja, hogy háttérbe ne szoruljon, hogy mindig lépést tartson azzal, akit csodál, vagy irigyel, nem szellemi tehetsége, vagy lelki nemessége, hanem divatosabb, drágább ruhája, gazdagabb uzsonnája és fényesebb lakberendezése miatt. Ennyit a bennszülöttekről. Az idegenek, kiket sorsuk Gyulára vet, oly szórványosan érkeznek, hogy a társadalom reformálására így egyenkint nem képesek, mire pedig meggyűl a számuk, a gyulai társadalom annyira mégis asszimilálja őket, hogy ezek is beletörődnek az egyhangúságba, utóbb csak csendes morgással adnak életjelt magukról. Csoda-e, ha a viszonyok ilyetén alakulása folytán lehetetlenné válik a szívélyes, barátságos érintkezés, az egymás megbecsülésén alapuló kellemes társas élet? Gyulán mindenki első ember, s lenézi azt, aki csak második vagy harmadik az ő szemében. Minthogy azonban ez a második vagy harmadik szintén első a saját szemében, mi származik ebből egyéb, mint folytonos torzsalkodás, hiábavaló vetélkedés és egész árja a pletykának és megszólásnak, mert hogy is állaná meg egy úri hölgy, aki ad magára valamit, megszólás nélkül azt, hogy barátnője Árvay és Társától9 hozatja a toalettet, ő kénytelen gyulai szabóval megelégedni; avagy hogy elégednék meg, holott - ha vagyoni viszonyai nem javallják is - társadalmi állása megköveteli, hogy ruházat dolgában hasonló fényűzést fejtsen ki. Temérdek kísérlet történt már a gyulai társas élet fellendítésére, ideig-órá- ig sikerült is felrázni a társadalmat a tespedésből, de a lelkesedés, mellyel egy-egy intézményt, egy eszmét felkarolja a közönség, mindannyiszor szalmalángnak bizonyult. Nincs is rá kilátás egyelőre, hogy a tespedésben segítve legyen. Nincs gazdag földbirtokos elem, a hivatalnoksereg a maga 1100-1400 frt-os fizetéséből alig tud kijönni, az ipar és kereskedelem pang nagyon, természetes tehát, ha műpártolásra, a szórakozás külső eszközeinek megszerzésére gyulai zsebből nem telik. Mivel lehetne mégis a társadalmi beteget orvosolni? Pusztán azzal, hogy félretesszük a költségeskedést és nagyzolást, nem vitatjuk el egyrészt egymástól a kiváltságot, s viszont nem hivalkodunk képzelt fensőbbségünkkel, hanem tömörülünk egy szerves egésszé; nem iparkodunk elhomályosítani, nem nézzük le, nem szóljuk meg, hanem megbecsüljük egymást. Akkor mindjárt gyakoribbak, élvezetesebbek lesznek a társas összejövetelek, látogatottabbak s eredményesebbek a bálok és kevéssé unalmas a gyulai élet. 9 Az Árvay és Társa pesti szalagkereskedő cég 1869-től királyi udvari szállító lett, divatáru-forgalmazással foglalkoztak. 49
