Héjja Julianna Erika - Erdész Ádám: Kisvárosi polgárok. Források 1866–1919. – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 27. (Gyula, 2010)
Tisztelet, emlékezet, kultusz
kényelmetlen lehetett volna - az asztalra helyezni. De egy olyan keskeny állványon, mely alig szélesebb talapzatának alsó részénél, csak veszthet az összbenyomás. Hanem ez lényegtelen. A kérdés az, hogy mint szobrászati műalkotás megfelel-e azon követelményeknek, melyeket egy ilyen munkához fűzni lehet és kell, vagy nem? [...] A portré tehát elsősorban hű legyen. Olyan legyen, hogy az, aki ismerte azon embert, kit a portré ábrázol, rögtön ráismerjen. Ezenkívül, ha lehetséges, legyen valami arckifejezésében és egész lényegében, amely emlékeztessen individualitására. Én Erkel Ferencet csak futólagosán láttam, de igen gyakran láttam arcképét, és így nem felejtettem el vonásait. Kallós, szerény nézetem és emlékezetem szerint, tökéletes hűséggel portréizált. Megengedem, hogy azok, kik mindennap látták és érintkeztek Erkellel, hivatottabbak ezt bizonyítani. De van egy olyan momentum is a fentebbiek szerint, melynek elbírálására szükségtelen, hogy őt ismertük legyen. Mindenki tudja, hogy Erkel F. kompozitőr volt. Vajon leolvassa-e ezt mindenki a szobormintáról? Én nem. Dacára annak, hogy Európa nagyobb glüptotékáit alaposan ismerem és nagy érdeklődéssel viseltettem mindig a szkulptúra iránt, egy percig sem hittem, hogy én már most fel vagyok jogosítva szobrászati műkritikusnak felcsapni. Nem akarok semmiféle prerogatívákkal élni és senki ítéletének prejudikálni. E sorokat is csak a szerkesztő úr ismételt kérésére írom. Meglehet, hogy mások leolvassák azt, ami nekem értelmetlen hieroglif; és ha ez így volna, akkor babérkoszorút Kallósnak. De ha nem is volna így, akkor is, tekintve a sajnosán csekély összeget, mely e célra befolyt és a művész rendelkezésére állott, nagyon meg lehetünk elégedve. Már egyszer mondtam, hogy nem mindig lehetséges, amit Winckelmann4 elv gyanánt nagyon helyesen kíván, mert vannak fíziognómiák, melyeknek külseje nem reprezentálja a belsőt. Ha emlékezetem nem csal, Erkel ezek közé tartozott. De ezt avatottabb kritikusok fogják majd megmondani. Ami már most a kivitel arányait illeti, hát bizony arra nézve vannak aggályaim. Félek, hogy miután kétszeres életnagyságban lesz készítve, 5 méternyi magasságban nagyobbat fog mutatni az életnagyságnál. És ez hiba volna. A Wenckheim Béla szobra mindenkit elragad, de senki sem tartózkodik megjegyezni, hogy túlságosan nagy. Nem fogunk-e az Erkel szobrával is így járni? Kár volna. De magasabbra emelni, hogy kisebbet mutasson, semmi esetre sem volna helyes, hanem inkább 'A résszel kisebbre önteni. A talapzat anyagát, a páti követ nem ismerem, de annyit tudok, és ez mellette szól, hogy Zala budai Honvédszobránál is azt használta.5 Alakja kifogástalan lesz azon módosításokkal, melyeket a bizottság ajánlott. A girlandok dór jellege sokkal kevésbé illett volna az egészhez, mint egy pálma- vagy babérkoszorú. A lanttartó kiszögellés a talapzat méreteihez képest csakugyan nagy volt. Az ión vagy korintho- szi kapitelló, melyet a bizottság óhajt, nem fog ugyan rontani, de esztétikailag csak nagy terheket tartó oszlopoknál motiválható.6 Békés, 1895. jún. 9. 4 Johann Joachim Winckelmann (1717-1768) német régész. 5 Zala György (1858-1937) Honvédszobor (1893) c. alkotása Budapesten, a Dísz téren áll. 6 Az Erkel-szobor ünnepélyes felavatására 1896. jún. 26-án került sor. Békés, 1896. jún. 28., 1896. júl. 5. 490
