Héjja Julianna Erika - Erdész Ádám: Kisvárosi polgárok. Források 1866–1919. – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 27. (Gyula, 2010)
Testedzés
elismerést és dicséretet azáltal, hogy a teniszpályát minél többen látogassuk, és ott minél jobban szórakozzunk. Egy klubtag Békés, 1896. ápr. 19. 233. Gyula, 1896. április 26. A Békés tárcája a teniszről Adván tics! Azazhogy pardon... Üdvözöllek téged, ó lawn-tennis! Üdvözöllek, mint ki hivatva vagy a gyulai társadalmi életet felélénkíteni, a papák zsebét pedig lelapítani. Mert hiszen te vagy a nap, mely feljöttél a gyulai társadalmi élet borongós egére, hogy bearanyozd a láthatárt jókedvű sugaraiddal, és ismét te vagy az éjjel, mely sötét gondokba meríted a „sparzam” családapák ritkuló hajfürtökkel rendelkező fejeit, kik egyre dörmögnek, hogy már megint ruhát, még pedig tennis- costume-ot kell a szabószámlára felíratni.- Ördög vigye el a teniszeteket, dörmögi egy-egy családfő odahaza bizalmas családi körben, anyátok sohse teniszezett, mégis férjhez ment! — Hát, igaz biz az, öregem, de sajnos, manapság könnyebb teniszverővel férjet fogni, mint fakanállal - igyekszik a családfőt a mama kapacitálni. Az öreg úr pedig mit tehet egyebet. Dörmög és fizet. Elvégre is a leányai jövőjét szívén viselni apai kötelesség, s ha a modern kor a teniszpályáról és a bálteremből szedi a menyasszonyokat, akkor kénytelen őket a teniszpályára küldeni és nem a konyhába. így alakul a tenisz klub, és így óvatolják meg a papa váltóját. Hanem a teniszpálya, a teniszpálya mégiscsak teniszpálya! Labdázni, játszani, azt tud minden utcagyerek, hanem teniszezni, tetszik tudni teniszezni, az olyan-olyan - elegáns! És azért üdvözöllek téged, ó, teniszpálya! Legyen a te uralmad hosszú és sok tagot számláljon a te országod. Hiszen volt nekünk sportklubunk is valaha, volt csónakázóegyesületünk is a homokbányán, vívóklubunk is egykor. Belefogtunk mi mindenfajta egyletbe, mert mi, gyulaiak tűzzel fogunk bele mindenbe - és roppant kitartók vagyunk, dacára annak, hogy a rossz nyelvek ránk fogják, hogy szalmatűz a mi lelkesedésünk. De hát ez nem igaz! Tanú rá az a sok megalakított és eltűnt, tervbe vett, félig kivitt vagy kiviendő klub vagy egylet, melyektől egykor a Gyula város társadalmi életéről megírandó monográfia hemzsegni fog. Hát, csak azért mondom neked, szép teniszpálya, hogy kár volna, ha te is úgy begyepesednél, mint a népkert hajdani két kuglipályája, mely kezdetben fejbetörések okozója is volt, miután csak két társaság játszhatott rajtuk egy időben, holott akkor mindenki kuglizni szeretett volna a népkertben. Azóta megváltozott a világ. Most már nem szeret senki kuglizni a népkertben. A kuglipályákat benőtte a fű, a deszkáját elhordták fűteni. A tekepálya pedig felvette a „néhai” nevet, éppúgy, mint a csónakázóegylet, a sportklub, a vívóegylet, meg többi elődje. Most lawn-tennisezünk! Vidám kacajtól, lenge toalettektől nyer bájt a tavaszi mezbe öltözött népkert, 452
