Héjja Julianna Erika - Erdész Ádám: Kisvárosi polgárok. Források 1866–1919. – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 27. (Gyula, 2010)
"Polgárok vagyunk…"
1/5. Gyula, 1878. július 28. Kratochvill József igazgató beszéde a gyulai Polgári Kör megnyitásakor Igazgatói jelentés a gyulai Polgári Kör 1878-ik évi július hó 28-án tartott közgyűlésének Tisztelt Közgyűlés! Úgy az egyesek, mint az egyesületek életében vannak oly mozzanatok, melyeknek határa az élet egész folyamán át érezhető lesz, melyeknek emléke mindig kedvesen érinti nemcsak a mozzanatot átélteket, hanem az utódokat is. Ily mozzanatnak tekintem, t. közgyűlés, a mai napot, melyen polgárságunknak egy rég táplált óhajtása teljesült, hogy ti. a gyulai Polgári Körnek a mai naptól kezdve saját háza van. Csak rövid néhány esztendővel kell visszamennünk, s az akkori, mindnyájunk előtt ismert s nagyon is szomorú állapotokat kell emlékünkbe visszaidézni, hogy a mai nap társadalmi és morális becsét kellően méltányolni tudjuk. Gyula város polgársága azonban megemberelte magát, feléledt aléltságából, s nevéhez méltóan új erővel sorakozott haldokló egyletünknek életet adni. S hogy e működését valóban siker követte, mutatja a mai ünnepély, mely annak van szentelve, hogy emlékezetessé tegyük a napot, melyen saját, s - dicsekvés nélkül mondva - díszes hajlékunk megnyitási ünnepét üljük. Rövid bár e háznak története, de mert mindnyájunk előtt igen ösmerős, nem fárasztom vele a tisztelt közgyűlés figyelmét, hanem inkább a jövőre hívom fel, mert bár korábbi múltunkat sincs okunk szégyenleni, nekünk mégis a jövőbe kell tekintenünk, mert ott igen szép és nemes hivatás várakozik reánk, s hogy azt be is töltsük, biztosan táplál a remény, s a reménynek legerősebb alapja a mai ünnepély tárgya. Igen tisztelt polgártársak, szeretjük mondani magunkról, hogy városunk legerősebb osztályát mi képezzük, nemcsak, hanem mi vagyunk az egész megyében hivatva arra, hogy a társadalomban a polgárság által elfoglalandó, s méltó helyet kijelöljük. Igen szép és nemes felfogás ez, s hogy nem maradunk a szónál, hanem teszünk, ím a mai ünnepély oka is mutatja. Ez az első lépés, s ezzel meg lehetünk elégedve, jól kezdtük, ez kilátást nyújt arra, hogy jól is végezzük. Legyen e ház csupán az alap, melyen polgárságunk a társadalom, az emberiség és a közerkölcsiség, a szabadság, s mindenekfelett a hazának hírnevéhez méltó palotákat fog építeni. Nehéz e feladat. De nem volt-e s általában nem-e a kezdet legnehezebb? És mi büszkén mondhatjuk, dicsekedhetünk vele, hogy jól kezdtük. E tudat adjon nekünk erőt és kitartást a jövőre, lépjünk fel e házból a társadalom lépcsőjének azon fokára, melyre szellemi és anyagi erőnk képesít, de mindenekelőtt legyen e ház állandó gyűlhelyünk, honnan jövőre a fentebb mondott célok eléréséhez való alkalmas eszközök megválasztásában közösen határozunk, az egyetértés és társulás adván meg minden nagy eszmének a testet. Bármily nyugodt, s kielégítő a tudat, hogy mi utódainknak örökségül hagyjuk e díszes hajlékot, ennél megmaradnunk nem szabad, tennünk kell - hass, alkoss, gyarapíts! Nekünk e ház mellett örökségül kell hagynunk utódaink számára a nyugodni nem tudó tevékenységet, az akadályokat nem ismerő kitartást, s a minden 39
