Héjja Julianna Erika - Erdész Ádám: Kisvárosi polgárok. Források 1866–1919. – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 27. (Gyula, 2010)
"Polgárok vagyunk…"
dalmi élet fejlesztésére nagy befolyást gyakorolnak. E két egylet a gyulai s mondhatnánk a megyei társadalom két különböző elemeinek gyűlhelye. Egyik a polgárságé, másik a műveltebb osztályé. Mindkét egylet évek óta virágzik. A polgári osztály egyesületének - körének - a napokban igen fontos előrehaladását, életképességének szép jelét láttuk. Elhatározta, hogy körhelyiségül részvények útján házat vesz. Ezen fontos tény egy másik igen nevezetes törekvést szült, kimondotta hajlandóságát, óhaját a másik körrel való egyesülésre. Midőn ezen nemes törekvést elismeréssel üdvözöljük, lehetetlen, hogy tekintetbe véve megyei és városi társadalmi viszonyainkat, polgáraink szokásait, népünk jellemét, az egyéni és társadalmi érdekeket, megjegyzéseinket közre ne bocsássuk. Bármily kívánatos is a társas élet kifejtésére szolgáló erők egyesítése, s bármily nagy fontosságú általánosságban az együttes működés, a szétforgácsolt erők összevonása, hogy ezáltal előnyösebb eredményre juthassunk, s a közös cél elérését együttes működéssel hathatósabban elősegítsük; de városunk két különböző elemekből alakult egyletének eggyé olvasztása célravezető, s eredményeiben üdvös - nézetünk szerint - nem lehet. A társas életnek a közművelődés előmozdítása mellett főképpen célja, hogy a polgárok közt akár születés, akár műveltség, nemzetiség és vallás különfélesége miatt emelkedő válaszfalak lerontassanak, az emberek egymáshoz közelebb simuljanak. De éppen ezek azon okok is, melyek a társas élet előrehaladásának útjában állanak. Naponként tapasztaljuk kaszinóinkban, s különösen városunk polgárai közt, nagymérvben uralkodó arisztokratikus hajlamokat. Egyik születésénél fogva oly állást foglal el társadalmunkban, mely mellett az alsóbb rangú egyénnel bizonyos tartózkodással és feszességgel érintkezik, s emiatt az alsóbb osztályú egyén a társal- kodástól visszavonulni kénytelen. Másik értelmi fensőbbségénél fogva nem leli fel a kevesebb műveltségű iparossal vagy földművessel társalkodásban azon élvezetet, mely lelkületét annak szükségletéhez képest kielégítené; s az iparos és földmíves, érezve szellemi erejének kisebbségét, visszavonulna minden érintkezéstől, sok esetben hidegen hagyják őt a műveltebb egyének közt szőnyegre került legérdekesebb tárgyak, melyekhez nem ért, tehát nem is szólhat. A műveltebb embernek egész mások szükségletei, mint a kevésbé műveltnek; míg az egyszerű iparos és földmíves társas élete szórakoztató beszélgetésre, közönséges nyelvezettel, irállyal írt lapok s művek olvasására szorítkozik, melyek beszerzése kevés kiadásokkal jár; addig a műveltebb rész, melynek különben is hivatása a lélek erejének, a szellemnek tökélesbítése, és lehetőleg nagyobb kifejtése - sokkal tetemesebb költséggel járó szórakozást és élvezetet keres. Társadalmi életünknek egyik szerencsétlensége az, hogy a műveltebb osztály, többé-kevésbé tekintélyes közhivatalt töltvén be, azon feszességet, mely köztök s az alsóbb osztály között hivatalos érintkezéseiknél szükségképpen megvan, a hivatalos helyiségen kívül sem tudják levetkeztetni, s mindkét fél bizonyos tartózkodással viseli magát. A műveltebb ember értelmi felsőbbségét érezteti az iparossal és földmívessel, s ezt emiatt bátortalanná teszi, s megtörténnék azon eset, hogyha a külön-külön virágzó két társas kör egyesülne, iparosaink s földmíveseink - kiknek legnagyobb szükségük van a műveltség fejlesztésére - lassanként elmaradnának azon helyről, mely részökre eddig nemes élvezetet, szórakozást nyújtott. 36
