Héjja Julianna Erika - Erdész Ádám: Kisvárosi polgárok. Források 1866–1919. – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 27. (Gyula, 2010)
Szerelem, házasság, szerződés
boldogságát sohasem akadályoztam, abba már 5-nél mindig szívesen beleegyeztem és - hála istennek - eddig minden gyermekem boldogságnak örvend; annál inkább beleegyezem a te nősülési szándékodba, mert Juliska iránt, mióta ismerem, szépsége, természete, neveltetése tekintetéből egyaránt mindig előszeretettel viseltettem. Ugyanazért vedd beleegyezésemet, vedd apai - boldogult anyád, feledhetetlen emlékű nőm (kinek fürtjei csókolják e sorokat!) anyai - áldásomat, szeressétek egymást, legyetek szerencsések, boldogok és éljetek sokáig!” S én e szép levéllel nem siethetek Juliskáékhoz, mert betegségem fokozott erővel tört ki, s gyönyörű új év előtt állok. Várjuk tőle mégis a legjobbat! Pár napi szenvedésre talán a zavartalan boldogság napjai virradnak fel! 1878. Arad, január 1-17. Mint egyátalán pár esztendő óta minden újév, ez is dicsőén virradt reám. Reumám kitett magáért, s e naptól kezdve oly féktelenül garázdálkodott rajtam, hogy 10-éig egészen ágyhoz kötött, s most is, 16-án, midőn végre alkalmat veszek magamnak régi szokásom szerént egyet-mást följegyezni viselt dolgaimról, még mindig macerái, s nem tudom, meddig tart vissza a szobában. - Személyesen tehát nem mehetvén el Juliskához, legalább elküldtem neki Petőfinek, „Juliska dalosá”-nak díszkiadását, s tökéletesen maródi lévén a kezem, az ajánlást dr. Weisz írta oda, csupán a névnek hagyva helyet. Egyébiránt napjaim a lehető legunalmasabban folytak, és éppen semmi szórakozásom sem akadt. Hébe-hóba meglátogatott egy-két ösmerős, és 10-étől kezdve, természetesen rongyos kedvben, írtam és olvastam is egyet-mást. 14-én, midőn már jobban érezvén magamat, azt forgattam fejemben, hogy még e héten kimegyek, Juliska ráírt „az ő kedves podegrás barátjára”, hogy azt ugyan meg ne próbáljam, legalábbis 2 hétig. „Csókol - azaz nem, tisztel” a levél vége; s erre ugyan furcsa kádencia volna, ha ugyan már előbb ki nem kottyantot- ta volna előttem a kis Tóni azt a tréfát, hogy ma egy névjegyet kaptam:14 „Spilka Julcsa, Sváby Pál jegyesek” - díszes fölirattal; s kaptak ilyet többen is a közelebbi ösmerősök közül. - Eszem ágában sincs ugyan tartani valamit e jegy valóságára; de, úgy látszik, túl a rendén könnyelműen jártak el mindketten, mert egész Arad fog beszélni a dologról, s én meglehetősen nevetséges színben tűnhetem föl; ehhez a szerephez pedig éppen semmi kedvem sincsen, kivált most, s nem tudom, nem kö- veti-e az egész heccet egy kis reakció. Juliskának, posta útján, névjegyet küldöttem, ezen hátirattal: „Gratulálok!” Őt legalább egyelőre az fogja bosszantani, hogy egy kétségbeesett hangú levéllel nem állítok be hozzá. Ily körülmények közt elég köny- nyű lesz megfogadnom édesapám újabb tanácsát, melyet ő egyébként egészségem iránt való aggodalomból adott, hogy „halasszam a házasságot”. Az effélék sohasem is szokták azt siettetni. Különben tegnapelőtt kaptam Lajos levelét, hogy e hó 26-án eljegyzi magának Terényi Jolánt, kibe egy év óta szerelmes.15 Tegnap egész váratlanul látogatott meg Déváról Budapestre való átutaztában Buzásy Berci, a „Dondé”, ki a fővárosban ma az első erdélyi vasútnál van alkalmaz14 Egyszavas, utólag olvashatatlanul áthúzott beszúrás. 15 Márki Lajos (1851-1888), Márki Sándor egyik öccse, aki egy időben Békés vármegye főjegyzője volt. Választottja, Terényi Jolán (1861-1930) Békés megye egyik legbefolyásosabb családjába tartozott. 204
