Héjja Julianna Erika - Erdész Ádám: Kisvárosi polgárok. Források 1866–1919. – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 27. (Gyula, 2010)
Szerelem, házasság, szerződés
azt el. Méltó volt szeretetem régi tárgya, te túlragyogtad, s változhatatlan irányt jelöltél ki szívemnek - édes Juliskám! [...] okt. 26. Ffarkas] Lajos e napról így válaszol 23-i levelemre: „Kedves Barátom! Vettem leveledet, melyben húgom iránti viszonyodról írsz. Bár jól tudtam, hogy legutolsó, Sarkadról írt leveled óta, melyben lustaságomért szokott kedélyes modorodban dorgálsz, egész e napig, midőn nyilatkozatod előttem fekszik, mi történt; bár tudtam, hogy az életben annyi titkos rugó működik, oly nagy szerepet játszanak a véletlen, a körülmények, a különböző befolyások, s téged nyílt kedélyeddel, egyenes lelkeddel s összes tapasztalatlanságoddal a szívügyekben, igen jól ismertelek - hisz azért szerettelek: mindennek dacára hazudnám, ha eltagadnám, mennyire lepett meg leveled, mily fájdalmasan esett benned csalódnunk s csalódnom; téged, bár erősnek nem ismertelek, ily túl gyöngének látnom. A szenvedély előtt, bár a vér hibája, meghajlom; a hidegen számító ész logikája ellen - bár néha visszataszító - alig lehet kifogást tenni olykor. Itt egyik sem áll. Gondolom, magad sem tartod magad Rómeónak, s nemesb lelked, mintsem a rideg számítás nyűgözné le. Mi hát az ok? - Szomorú! A férfiúi lélek hiánya. Csekélység! - azonban, ismétlem, oly szomorú, tekintve főleg a szánandóan csekély időközt, hogy a haragtól nagyon különböző érzést kelt mindenkiben, kinek a férfiúi elhatározásról s önérzetről fogalma van. - Nem akarlak sérteni - mentsen ég! -, sem hatást csinálni, vagy éppen kapacitálni. lie viam! a magam részéről, s azt hiszem - bár neki még korán volt csalódnia -, ő is elfelejti, hogy ott talált ingatagságot, ahol az álhatatosságot - joggal - vélte rejleni ... nem! sőt, szemrehányást sem teszek.- Azt mondod: oly ártatlan ábránd volt az egész... Igaz! senki sem szcenírozta, itt nem voltak holmi súgók, rendezők, mint sok más esetben; de hisz, azt hiszem, annál fájóbb rá s annál szomorúbb reád, mert magatoknak kell viselni - neki a csalódás keserűségét, neked - nem mondom, könnyelműség, de - igen nagy gyöngeség vádját. - O kettőt vesztett: lelke hitéből egy drága részt s egy igen derék fiatalembert, kiről, irántadi bizalmában lemondott; te, te - nem tudom, mit nyersz, s azt sem, mit vesztettél. De elég! Még egy szót magamról. Nem sokban hittem életemben. Szívemben kevés a bizalom. Most még kevesebb. Sohasem hittem! - Élj boldogul! - Bocsánatot kérsz tőle. Úgy hiszem: megbocsát. Mást nem tehet a nő, kinek - mint tudod — »egy birtoka van: a fájdalom; de ez az övé, s ezt nem osztja meg senkivel«. Isten áldjon! - Lajos.” Miért mentegetőzném itt, ha sok tekintetben tehetném is, főleg azon gyanúsításokra, melyeket Spilkáékkal szemben tesz? Az emlék szent előttem, a levél szépen van írva, ha keserű is, és éppen azért némileg igazságtalan. - A Rubicont átléptem; visszatérni nem lehet, nem is akarok! - Őszintén óhajtok eljárni, s azért ez egész viszonyról, melyet nagyjában anélkül is ösmer, tudomást kell vennie Juliskának. oki. 27. Éjfélen errűl sohasem fekszem le. Azt az időt, melyet Juliskáéknál töltök, az éjszakából kell pótolnom. Sváby úgy fogja föl az egész dolgot (lehet, hogy nem sikerült vicceinek számát óhajtotta vele szaporítani), hogy kosztkímélésből maradok ott esténkint. Juliska ösmeri ezt a mondását; s aligha növekedett előtte tekintélye. Aradon efféle gondolatokra is jöhetnek az emberek, mert itt mentül ritkább, hogy fiatalemberek családokhoz járjanak. 201
