Héjja Julianna Erika - Erdész Ádám: Kisvárosi polgárok. Források 1866–1919. – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 27. (Gyula, 2010)
Szerelem, házasság, szerződés
vígan telt el, táncoltunk quantum satis, de a hegyek közé csak 13[-án] rán- dulhattunk ki, akkor is megáztunk. No, de legalább egy esernyő alatt Juliskával! A lányok sokat bosszantottak „Klarett” kisasszonnyal, egy náluk dolgozó varrólánynyal, kinek magas tetszését megnyertem. okt. 14. Hazajöttünk, s az egész napot Spilkáéknál töltöttem. [...] okt. A Troubadurt Juliskáék páholyában néztem végig. Kész is van a világ a maga ítéletével, főleg mert a múltkor is hosszabb ideig tettem látogatást páholyában! okt. 19. A Gyorokon megösmert Hessné („Hermine néni”) tiszteletére Juliskáéknál „program”-ot csináltam, hogy a lányok éneklését hallja, s annak egy száma volt „Öt percig tartó kurizálás” - tőlem. Este vacsora után javában zongorázott Szeréna, midőn Juliska a program e számára kerítette a sort és zsebemből kihúzott órám fölé hajolva számította a perceket, követelve az udvarlást. Társaságban voltunk ugyan, de soha csábítóbb alkalmam nem volt arra, hogy megmondjam neki, mennyire szeretem őt, s hogy tőlem csak ezt az egy igaz szót várhatja, az udvarlást nem. Az ő biztató tekintete és mosolya vallomásom teljessé tételére bátorított. A műsorozat egy száma sem sikerült még jobban, mint ez. Eddig is minden alkalommal kitüntetett, s most megadta életem boldogságához a reményt. Soha kedvesebben nem beszélgetett velem, mint ezután, s ha a társaság jelenlétében nem merülhettünk is el e szeretetreméltó tárgyban, ha csak pillanatai válaszoltak is, oly édes érzettel töltött el, mely mellett a múlt minden ábrándja megsemmisül. - Eddig én csak magamra disputáltam a szerelmet; most érzem azt, és szívem, lelkem csupán Juliska képével van eltelve. [...] „A jó isten de nagyon szeret / Hogy énnékem adott tégedet...” Nem akarok ábrándozni életem e száraz krónikájában. Akkor legerőtlenebb a toliam, mikor a legtöbb kedves dolog foglalkoztatja elmémet. Az ideál szeret - s ezen túl a mennyország következik, nem a tintásüveg! okt. 20. Juliska tegnap többi közt megjegyezte, hogy a „Dr.” szépen illenék nevemhez. Ma tehát újra írtam e tárgyban Budapestre; dec. végén v. január elején szeretnék határidőt nyerni a vizsgálatra. [...] okt. 23. Reichenhallerrel beszéltem szívügyeimről, oly bensőleg, mint idegennel szemben sohasem. S tőle hazajövet, éjjel megírtam Ffarkas] Irénhez ezen levelet: „Kedves Irén! Engedd meg, hogy egészen őszinte legyek irántad; ezt azon tisztelet parancsolja, melyet szép lelkeddel szemben mindenkor tápláltam. Ábrándjaink közel hoztak egymáshoz; volt idő, s te tudhatod legjobban, hogy az nem oly igen régen volt, midőn mindketten hittünk közös jövőnkben. A pillanat föllobbanása oly szót juttatott ajkamra, melyet ma mindamellett sem ismételhetnék, hogy téged igazán tisztellek. Nem akarlak pillanatig sem áltatni, midőn immár észrevettem, hogy életem azon kedves álomképe eltűnt. S nem is jöhet vissza; örökre megsemmisült. - Kérlek, ne kényszeríts részletekre. Szép lelkednek határtalan tisztelője leszek mindenkor, de a mi csillagainkat csupán csalóka látszat mutatta 12. és 13-a 199
