Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban III/2. – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 26. (Gyula, 2009)
Dokumentumok
mentem Tótkomlósra, Gádorosra, és Nagyszénásra abból a célból, hogy kihirdessük azt, hogy Békéscsabán milyen páncélos alakulatok vannak, ha jönnek, ne lőjenek rájuk, ne tétessék tönkre a falukat. Engem az ellenforradalmi tanács elnöke, Nagy Lajos bízott meg ezzel.1 1956. november 4-e után, kb. november 7-én Békéscsabára jöttem Búza Nándorral. Megelőzően Bencsik Eleknével gépeltettem röpcédulákat, kb. 50 db-ot, a röpcédula tartalma sztrájkra való felhívás volt. A röpcédulákat magammal hoztam és az utcán szétszórtam. 1956. november 15-én Budapestről hoztak egy röpcédulát a posztógyárból, amelyet én sokszorosítottam le Bencsik Eleknével, valamint formáltam a szövegen. Az előttem felmutatott röpcédula az, amelyet én diktáltam és Bencsikné gépelt. „Jegyzőkönyv, felvétetett Orosházán 1956. november 17-én címmel, követeljük, 8 pont van felsorolva, nem vagyunk fasiszták, nem reakciósok, csak MAGYAROK!” végzéssel, melyet aláírtam elismerésül.2 Ebből egyet én magamhoz vettem, amelyet Budapestre vittem, azonban mielőtt elvittem volna, az orosházi ellenforradalmi tanács központi tagjainak felolvastam és egyetértettek vele. Később jött a budapesti központi munkástanácstól 1., 2., 3. számú közlöny, amelyet Diószegi Pál, Csepregi Lajos és Bazsali nevű portás sokszorosított és osztották szét üzemenként, ebből vittem én is, amelyből 5 példányt sokszorosítottam Bencsik Eleknével. 1956. november 4-e után Fekete Pál megyei ellenforradalmi tanács elnökének kiszabadítására hirdettem meg a sztrájkot. A nagy-budapesti munkástanács utasítását vettem figyelembe és kihirdettem, amilyen utasítást adnak ki, ahhoz csatlakozunk. 1956. november 4-e után kétszer hirdettem ki 48 órás sztrájkot, amely meg is lett tartva. November 4-e után egy gyűlésen, ahol az üzem dolgozói részt vettek, kijelentettem, hogy a Kádár-kormányt nem ismerjük el. Ezen kívül az 1956. november 16-i ülésen, november 20-i ülésen, december 4-i ülésen nyilvánítottam véleményem a felszólalásom alkalmával. [...] [...] 1956. december 6-án reggel a „központi munkástanács” utasítására Békéscsabára jöttem Búza Nándor, Diószegi Pál, Benkő Sándor és Horváth Sándor személyekkel az akkor itt megtartott megyei „munkástanács” tagok megválasztására. Búza Nándor alelnök lett, feladatul kapta a községekben a „munkástanácsok” megszervezését. Ezen az ülésen egy békési tanító vezette a jegyzőkönyvet, személyleírása: magas, sovány, barna, kb. 50 éves lehet. A gyűlésen az elnök és a tanító azt mondta, hogy Békéscsabán azért van tüntetés ezen a napon, mert követelték a szabad sajtót, valamint a kormány ellen. [így.] Békéscsabáról délután mentünk haza, kb. 13-14 óra között értünk Orosházára az üzembe. Az üzemben Farkas József, Vojcek József személyekkel beszéltem és közöltem velük, hogy Békéscsabán kormányellenes tüntetés volt. Utána a városi tanács épületébe mentem Búza Nándorral, ahol Bazsali, Csepregi Lajos, Nagy Lajos, dr. Balázs Ambrus, Diószegi Pál, Csizmadia Ferenc személyek voltak. Ezek után ülést tartottunk, Búza Nándor és Diószegi Pál beszámolt a békéscsabai utunkról. Többek között beszámolt Búza és Diószegi arról, hogy milyen kormányellenes tüntetés volt Békéscsabán. A két személy közül az egyik felvetette, hogy Orosházán is néma tüntetést kell szervezni. Azt tudom határozottan, hogy az ott résztvevő személyek egyetértettek azzal, hogy Orosházán másnap, december 7-én néma tüntetést szervezünk. [...] [...] Tudomásom van arról, hogy Nagyszénáson is meg lett szervezve 78
