Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban III/2. – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 26. (Gyula, 2009)
Dokumentumok
előbb a HM-ben volt tüzérelőadó, majd különböző csapatbeosztásokban teljesített szolgálatot. Legutoljára a honvédség orosházi tüzérezredének volt parancsnokhelyettese. Nevezett párttag volt hosszú éveken keresztül, egészen az ellenforradalmi eseményekig. Nős, felesége szegényparaszti származású, két kisgyermekük van. Terhelt büntetlen előéletű. Munkájával és magatartásával sem szakmai, sem erkölcsi-politikai szempontból, az ellenforradalmi eseményekig, nem merült fel semmi kifogás. III. terhelt Szilágyi Imre t. fhdgy. paraszti családból származik, édesapja halászati tsz-tag volt 1956-ban bekövetkezett haláláig. Hárman vannak testvérek, egy bátyja halász, egy húga pedig otthon háztartásbeli. Terhelt 6 elemit végzett, majd utána cipésztanuló lett. 1948-ban pártiskolára került, onnan a párt javaslatára, önkéntes jelentkezése alapján, tiszti iskolára vették fel, amit 1950-ben fejezett be alhdgy.-i rendfokozattal. Ettől kezdve különböző beosztásokban szolgált. Legutoljára, az ellenforradalmi események idején, az orosházi tüzérezrednél az egyik osztály törzsfőnöke volt, és emellett a helyőrségi kommendáns feladatát is ellátta. Szakmai szempontból megfelelő, katonás, fegyelmezett magatartású, kissé nagyhangú ember. 1947-től 1951-ig párttag volt, de akkor a pártból kizárták, majd később, 1956-ban újból felvették a párt tagjai sorába. Büntetlen előéletű. Különösebb kifogás az eseményeket megelőzően vele szemben nem merült fel. Nős, felesége szegényparaszti osztályhelyzetű, két kiskorú gyermekük van. Terheltek cselekvőségével kapcsolatosan a következők nyertek tényként megállapítást: 1956. október 23-át követő események idején II. és III. terheltek kezdettől fogva Orosházán tartózkodtak szervezetszerű beosztásukban, nem így azonban I. terhelt, aki szolgálati ügyből kifolyólag, az események kezdetén Budapesten rekedt, és ott a lázadók egyes fegyveres akcióit alkalmilag látta. így, részben a Rádió ostrománál is jelen volt. Onnan néhány darab karabéllyal, illetve pisztollyal tért haza, amit ott szerzett. I. terhelt 1956. október 26-a körül, visszatérve egységéhez, nagyszámú tiszti beosztottja előtt több alkalommal is, teljesen közvetlen formában, tehát nem gyűléseken, hanem alkalmi csoportosulások során, gyakran beszélte el pesti élményeit, beszámolt az ott történtekről, és azon nézetének adott kifejezést, hogy Budapesten, ellentétben az akkori hivatalos értékeléssel, nem ellenforradalom, hanem jogos, fegyveres felkelés, vagyis forradalom van. Kifejtette, hogy a felkelők több törekvésével egyet is ért, ugyanakkor említette, hogy ő is kapott a felkelőktől fegyvert, amit később azután a helyi rendőrségnek oda is adott. I. vádlottnak hazatérése utáni napokban hangoztatott ilyen természetű kijelentései, az ezred egyébként akkor még megfelelő fegyelmi helyzetét és erkölcspolitikai viszonyát [így] igen erősen rombolták. Különösen azért esett ez komoly súllyal latba, mert nevezett, mint helyőrségparancsok, az ilyen beszélgetések során többször kifejezésre juttatta azon nézetét is, hogyha náluk, Orosházán esetleg a pestiekhez hasonló eseményekre kerülne sor, mindenáron el akarja kerülni a vérontást, és nem fog a tömegekre lövetni. Az ő ilyen irányú állásfoglalása lassan köztudomásúvá vált a helyőrség tisztjei előtt, és azok határozott kiállását is feltétlenül csökkentette. Ezek után Orosházán 1956. október 27-én egy kisebb méretű, több száz 147
