Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban III/2. – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 26. (Gyula, 2009)

Dokumentumok

alatt, a párt által kinevezett vezetőség, melyet választásnak nevezett színjáték „erősített” meg.] Kristóf őrnagy jelezte, hogy a karhatalom valóban szervezés alatt áll, de tagjai csak a megtisztított honvédség, illetve rendőrség soraiból kerülhetnek ki. Szarka Dániel viszont jelezte, hogy katonaruhába öltözött civilek kezébe került fegyver. Mátyás István (MSZMP-szervező) szerint a járási pártbizottság tudtával hívtak be tartalékos tiszteket, hogy a rendőrökkel együtt teremtsenek rendet, s erről a szovjet parancsnok is tud. Sőt, a szovjet parancsnokság részt vesz a karhatalom szervezésében, a fegyvereket is ö biztosítja. A BARNE VAL küldötte jelezte, hogy az MSZMP valóban behívott embereket és felfegyverzi őket, s így olyan emberek kapnak fegyvert, akik szemben állnak a forradalommal. Ha ez így megy tovább, akkor ők sztrájkba lépnek. Dr. Papp Károly a megyei tanácsnál járt, s ott azt mondták neki (s ezt egy békéscsabai honvéd alezredes is megerősítette), hogy a polgári személyeket lefegyver- zik, ám ez még nem történt meg. Csik János vb-elnök a szovjet parancsnokot kérte, hogy segítsen a lefegyverzésben. A szovjet őrnagy szerint a kormány rendelte el azt, hogy „becsületes” munkásokból rendvédelmi erő létesüljön, mivel a rendőrség ereje kevésnek bizonyult. Úgy vélte, a szovjet katonáknak járőrben és utcán sokat segít ez a karhatalom, mivel a szovjet katonák nem tudnak magyarul. Csik János vb-elnök ragaszkodott ahhoz, hogyha ö a felelős, akkor nélküle ne lehessen karhatalmat szervezni.

Ezután került sor a Budapestről hazatért delegáció beszámolójára. Csizmadia Ferenc elmondta, hogy Kádárral nem tudtak beszélni, csak Dögéi Imrével, a földművelésügyi miniszterrel. A többpártrendszerről Dögéi ellentmondásosan nyilatkozott, mert először azt jelezte, hogy a kormány nem engedélyezte a pártok működését, később viszont azt mondta, hogy neki nincs ellene kifogása. Csizmadiáék felvetették a paraszti érdekképviselet szervezésének ügyét (vö. 538-543. sz. dokumentum), aminek Dögéi nem látta akadályát, s az orosháziak átadták a vonatkozó dokumentumokat. A küldöttek másik csoportja eközben üzemekben tájékozódott (MAVÁG, Ganz, Elektromos Művek, MOM). A budapesti munkások azt üzenték, elég, ha ők sztrájkolnak és küzdenek, Orosházán azzal segítenek, ha dolgoznak, hiszen kell az élelem, s Orosházán alig van a mezőgazdaságtól független üzem. A küldöttek szóltak arról is, hogy új Budapestet ismertek meg: egybeforrt a magyarság, és ez a jelmondat járja: „Éljen Rákosi Mátyás, a magyar nemzeti egység megteremtője!” A sztrájk politikai célokért folyik, nem béremelésért. Amikor pl. karhatalmisták elhurcolták egy budapesti munkástanács tagjait, leállt a közlekedés. A fővárosi dolgozók fő követelései: független Magyarország, többpártrendszer és szabad választás, a deportálások azonnali megszüntetése, a szovjet csapatok visszavonása állomáshelyükre. Az orosházi küldöttek a saját szemükkel látták, hogy a Nyugati Pályaudvaron magyarokat vagoníroztak be a Szovjetunió felé. (A Kádár-kormány tagadta a deportálásokat. Tény viszont, hogy 1956. november 15-én csak az ungvári börtönben 846 magyar fogoly volt; a zömük budapesti volt, de akadt köztük veszprémi is. Miskolcról a teljes megyei munkástanácsot deportálták. Vö. Szakolczai 199., 306.) Láttak közterületeken sírokat, 18-20 éves fiatalok sírjait, sőt, 9-10 éves gyerekekét is, akiket az AVH lőtt le a sortüzek alkalmával. Láttak sok romot, szétlőtt épületet; a szovjetek a harcok során nehéztüzérséggel viszonozták a pisztolylövést is... Akadtak Pesten olyan hírek is, miszerint egyes karhatalmisták képesek akár a szovjetekre is lőni azért, hogy feltüzeljék a szovjet katonákat a harcra...

A gyűlés tagjai kérték a szovjet őrnagyot, hogy segítsen a rákosisták eltávolítá47