Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban III/2. – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 26. (Gyula, 2009)
Dokumentumok - A szeghalmi járásra vonatkozó iratok
Miután más lehetőséget nem biztosítottak számára, Hrivnák Mátyásné vb-elnök kényszerhelyzetében aláírta az önkéntes biztonsági őrizetről szóló határozatot, s hogy az ellenségeitől minél távolabb legyen, inkább az orosházi börtönt választotta. Hrivnák Mátyásné vb-elnököt még ezen a napon öt fegyveres katona, illetve nemzetőr kíséretében Orosházára szállították. Hrivnáknét előbb az orosházi rendőrőrsnek adták át, majd onnét a tűzoltólaktanyába kísérték, ahol már több kommunista volt fogva. A szállítás közben szerzett betegsége miatt innét [így] rövidesen átszállították az orosházi kórházba, de rabsága itt sem szűnt meg, mert itt is őrizet alatt tartották. Hrivnákné fogsága a szovjet katonai egységeknek Orosházára történt megjelenésével, 1956. november 4. napján szűnt meg.2 Vádlott 1956. november 1. napján, Hrivnák Mátyásné vb-elnök őrizetbe vétele alkalmával olyan kijelentést intézett többek között ahhoz, hogy „mi is szocializmust akarunk, de bolsevizmus nélkül”. Vádlott kb. 1956. november derekáig volt tagja a „forradalmi bizottságnak. II. A megyei bíróság ezt a tényállást a vádlott nyilatkozata, a tárgyaláson kihallgatott tanúk vallomása, valamint az iratok egyéb tartalma alapján állapította meg és fogadta el bizonyítottnak. [...] [...] Horváth Lajos Soltész Emil Szeredi Györgyné m.b.-i bíró ülnök ülnök a tan. elnöke tanácstag tanácstag Tisztázat, eredeti és s. k. aláírásokkal. — BéML - B. 496/1957. A vádlott számos vádat tagadott, fellebbezésében (uo.) felsorolta a mentő körülményeket: személyesen gátolta meg Gyimesi rendőr meglincselését, Hrivnákné (vb- elnök) házának lerombolását, és azt, hogy kiállt a rend és a béke, a tsz-vagyonok megóvása mellett. A bíróság ennek nem adott helyt, majd a Legfelsőbb Bíróság sem, amely 1958. június 9-én megerősítette az ítéletet, bár a minősítést megváltoztatta, kibővítve azt „legalább 10 rendbeli személyes szabadság megsértésével”. (Uo.). Az ügyben eljáró „jogszolgáltatók” találtak egy értelmiségit, aki már a Hor- thy-korszakban is ügyvéd volt, s ez jó alkalomként szolgált a példa-statuálásához. A bizonyítási eljárás számos ponton meglehetősen hiányos volt, és korántsem meggyőző. Adamkovics olyan ember volt, akit a jó szerencse vezérelt Tótkomlósra, s aki nehéz időkben sikerrel munkálta a békességet, a rendet, a közérdeket. 1944-ben egy ideig már vezette a községet, akkor, amikor az vezetők nélkül maradt. „Hálából” Rákosi idején még a házát is elvették, „államosították”. 1956 októberében a köz- tisztelet révén, vita nélkül lett a forradalmi tanács elnöke. Ellene volt a szovjet hősi emlékmű lerombolásának, védte a rendőrséget, s a tömeget meggátolta abban, hogy fegyverhez jusson. Igaz, október végén megakadályozta az MSZMP megalakulását, s amikor a kommunisták ennek ellenére szervezkedtek, támogatta vezetőik közbiztonsági őrizetbe vételét. A rákosisták visszatérését egyértelműen és keményen ellenezel
