Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban III/2. – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 26. (Gyula, 2009)
Dokumentumok - Az orosházi járásra vonatkozó iratok
ködte és közölte a tömeggel, hogy az akarta őt a szovjetekkel elvitetni. Erre a tömeg nevezettet újból bántalmazta és nem engedték kórházba szállítását sem. Ezen második napon, december 7-én lefolyt ellenforradalmi megmozdulásban III. és VIII. terheltek pedig akként vettek részt, hogy fegyverrel csatlakoztak ahhoz a kisebb csoporthoz, mely a város szélére akart menni, hogy az újólag közeledő szovjet és magyar karhatalmi egységeket fegyverrel fogadják. Azonban tűzharcra itt sem kerülhetett sor, mert őket is letartóztatták. A tárgyaláson terheltek a történteket nagy részben beismerték. Csupán úgy akarták beállítani, főként áll ez I., II. terheltre, hogy ők lényegileg semmi rosszat nem akartak és csupán azért vállalkoztak a fegyverek átvételére, illetőleg a rendőrség lefegyverzésére, hogy rendet és közbiztonságot teremtsenek. Állításuk szerint, ha nem ők veszik át a fegyvereket, még nagyobb baj történhetett volna. A cselekménysorozatban csupán egyes részfeladatot végrehajtó terheltek védekezése pedig, kivétel nélkül, oda irányult, hogy ők csupán azért vették át a fegyvert, hogy őrséget lássanak el. [...] [...] A katonai bíróság mindegyik terheltet bűnösnek mondotta ki népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben való tevékeny részvétel bűntettében. Kétségtelen, hogy ezen cselekménysorozaton belül V, VI., IX., X. és XI. terhelt kevesebb ellenforradalmi mozzanatban vett részt és kevesebb bűnös cselekvőséget is valósított meg, az azonban kétségtelen, hogy nevezettek, miután tudomást szereztek, hogy Sarkadon ellenforradalmi elemek a néphatalom helyi fegyveres szerveit, a rendőrséget felszámolták, maguk is csatlakoztak a lefegyverzést végrehajtók csoportjához, azoktól fegyvert fogadtak el, és személyes részvételükkel ezt az ellenforradalmi csoportot erősítették. Emellett járőr- és egyéb feladatokat láttak el, rendőrségi fegyvert vettek birtokukba stb.... Igaz ugyan, hogy hosszabb-rövidebb idő után, némelyikük alig néhány óra múlva, mégis rádöbbent cselekvőségére és félve a felelősségtől, önként eltávozott, nem várta be a karhatalom megérkezését. Ez azonban, a bíróság nézete szerint, nem jelenti az eset meg nem történtét. De önkéntes elállás esete sem állhat fenn, hiszen mindegyik akkor ment el, amikor már minden pillanatban várható volt a szovjetek megérkezte. így őket is feltétlenül ugyancsak aktív résztvevőnek kell tekinteni. A kevesebb cselekvőség a büntetés mértékének megállapításánál jött mérséklőleg figyelembe. Nem ez a helyzet azonban többi vádlottal, főként I. és II. vádlottaknál, mert a többi vádlott, egyrészt sokkal több ellenforradalmi jellegű, bűnös magatartást tanúsított, másrészt nem utólag csatlakoztak a hatalmat átvevő csoporthoz, hanem már az átvétel során is közreműködtek és emellett több atrocitást is valósítottak meg. Méginkább fokozottabb a felelőssége I. terheltnek, aki az egész történésnek kezdeményezője volt, ezért az ő szerepe a legsúlyosabb. Ha ő a téren a kérdéses beszédét nem mondja el és nem áll a tömeg élére, a rendőrség előtt és a kapitányságon agresszív közbelépésével nem ad ellentétes fordulatot az ottani vitának, akkor mindez nem következik be. I. terhelt volt a mozgatórugója ennek az ellenforradalmi jellegű lefegyverzésnek és emellett számtalan bűnös kezdeményezése is terheli. Ugyanígy II. terheltet is, aki mint I. terhelt helyettese, mindenütt annak nyomán járt és igen sok mozzanatot együttesen hajtottak végre. [...] 233