Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban III/2. – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 26. (Gyula, 2009)

Dokumentumok - Az orosházi járásra vonatkozó iratok

is, valamint az oda becsődült huligánok megmotozták a rendőröket és azokat, trágár szidalmazások közepette, elzavarták az őrsről.

Ezután II. terhelt, III. és IV terheltek, akik tényleges fegyverek összegyűjtését és számbavételét végezték, szintén felfegyverezték magukat, míg a többi fegyvert rövid időre az őrs egyik szekrényében helyezték el. Itt azonban a fegyverek nem sokáig maradtak, mert rövidesen megjelentek az őrsön azok a személyek, a volt ellenforradalmi nemzetőrök, akik ezekből a fegyverekből, a forradalmi tanács névsorának megfelelően, fel lettek szerelve. A fegyverek számbavételét és kiosztását III. és IV. terhelt végezte. De ezenkívül még több olyan polgári személy is fegyverhez jutott a délutáni órákban, akik még ezen a listán sem voltak rajta.

Tehát a rendőrőrsöt így I. terhelt, mint parancsnok átvette és helyetteséül

II. terheltet bízta meg, aki minden intézkedését végrehajtotta, és mint egy árnyék követte őt mindenhová.

Mindez a kora délutáni tüntetés után alig néhány órával történt, de I. terhelt ekkor nyomban hozzáfogott a nemzetőrség szervezéséhez és hatalmának a megszilárdításához.

Közben értesült, hogy a kapitányság lefegyverzésével kapcsolatosan nehézségek merültek fel. Ugyanis oda egy kisebb létszámú és kevéssé agresszív tömeg jutott, akikkel úgy látszott, hogy a kapitányság vezetői meg tudnak egyezni, ugyanis odahívatták a helyi forradalmi tanács elnökét, aki a tömeget némiképp lecsillapította. Ezek után remény volt arra, hogy egy olyan közbeeső megegyezésre sikerül jutniuk, hogy a rendőrőrsön a fegyvereket leadják ugyan, de elzárják a forradalmi tanácsnál, úgy hogy azok a tömeg kezébe ki nem jutnak.

Erről a helyzetről azután I. terhelt értesülve, magához vette II. terheltet és délután kb. 5-6 óra tájban átmentek a kapitányságra, ahol megjelenésükkel a helyzetnek teljesen új fordulatot adtak.

I. terhelt pisztolyát is elővette és azzal hadonászva követelte, hogy a fegyvereket a rendőrök feltétlen adják le. Az ő agresszív fellépését II. terhelt pedig géppisztolyával biztosította.

Innen I. terhelt telefonált az őrsre, hogy még néhány fegyveres személy jöjjön oda az erősítésükre. Ekkor megjelent ott VII. Fekete Sándor határőr is, aki már azt megelőzően jelentkezett az őrsön és miután megtudta, hogy a rendőröket lefegyverezték, ő is beállt I. terhelt csoportjába.

Az utóbbiak megjelenése és I. és II. terhelt agresszív fellépése után, végül is a kapitányság vezetői arra kényszerültek, hogy a fegyvereiket ők is leadják az őrshöz hasonlóan. Bár a rendőrök itt a leltár készítéshez is ragaszkodtak, mire I. terhelt nem fogadván el a felajánlott rendőri adminisztrátornő segítségét, hanem behívta a ház elől, a tüntető tömegből húgát és annak gépbe diktálta az elvett fegyverek listáját. Ez a leltárkészítés azonban a zűrzavar fokozódása folytán ugyanúgy meghiúsult és nem is lett befejezve, miként az őrsön is meghiúsult a pontos számbavétel.

A fegyvereket itt is pillanatnyilag elzárták ugyan, azonban rövidesen ezek a fegyverek is kiosztásra kerültek a polgári személyek között.

Amikor a rendőri beosztottak a fegyvereiket leadták, I. és II. terheltek még több fegyvert követeltek és ennek során felvetették, hogy esetlegesen még valamelyik páncélszekrényben is lehet fegyver. Ekkor VII. Fekete Sándor ter230