Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban III/2. – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 26. (Gyula, 2009)
Dokumentumok
A nagygyűlés és tüntetés ideje alatt id. Szemenyei Pál, baloldali magatartásáról közismert, orosházi nyug. ipariskolai igazgatót kerékpárosok feltűnően követték, egyes cigánygyerekek kővel megdobálták, ezért azon az éjjelen a rendőrség épületében keresett menedéket. Horváth Mihály tsz-elnököt a nagygyűlés után, amikor a párthelyiségből kijött, egyesek leköpködték. Másnap Vecseri, a temetkezési vállalat kirendeltség-vezetőjéhez ment egy hangoskodó csoport, vitáztak egy nagyot, és azután semmi komolyabb nem történt. Más, kihívó jellegű cselekmények az ellenforradalom alatt, a november 4-ig terjedő időben Orosházán nem történtek. így nem került sor tsz-elnökök vagy más baloldali beállítottságú személyek lakása ablakainak beverésére, ilyen személyek tettleges bántalmazására, személyek megfenyegetésére stb. Az október 28-i nagy tüntetés után a rendőrjárőrök eltűntek az utcákról, ezt látva, a „forradalmi bizottság” még akkor, 28-án este egy Kardos Ernő nevű főkönyvelőt küldött a rendőrséghez, hogy a rendőrségi szolgálatot indítsa be újból. Ez a Kardos Ernő a feladatát úgy-ahogy megoldotta, „a forradalmi bizottság” a rendőrség korábbi parancsnokát, Urbán István rendőr századost is az állásában megtartotta, és megbízta továbbra is a járási és városi rendőrkapitányság vezetésével. Minden valószínűség szerint Urbán István, ha a helyén maradt is, nem élvezte a „forradalmi bizottság” teljes bizalmát. Kardos is igyekezett visszakerülni a rendes munkahelyére, így azután Nagy Lajos, a forradalmi bizottság elnöke, magához hívatta október 30-án vádlottat -, mivel tudta róla, hogy az [így] a felszabadulás előtt és után is rendőrtiszt volt -, és megkérdezte tőle, hogy hajlandó-e a rendőrkapitányság vezetését Urbán István rendőr századossal együtt, társparancsnoki minőségben elvállalni. Nagy Lajos ez alkalommal azt is közölte, hogy nem szabad, hogy valakinek is bántódása történjék, és a közrendet és a közbiztonságot minden körülmények között fenn kell tartani. A vádlott elfogadta a megbízatást, esküt tett a „forradalmi bizottság” előtt és október 31-én megjelent a rendőrkapitányságon, ottan megjelenésétől kezdve igen szerényen és jóindulatúan viselkedett, közölte, hogy neki nem kell jelentéseket tenni, fegyvert ő nem viselt, és az adott körülmények között a törvényes parancsnok, Urbán István rendőr századossal igyekezett jó viszonyt kialakítani.' Az orosházi rendőrszemélyzet tagjai között is voltak egyesek, akikkel szemben a tömeghangulat akkor ellenséges volt, ezeket gyorsan elküldték szabadságra. A tömeg követelésére egyes polgári személyeket a forradalmi tanács felvett rendőrnek, és azok is a rendőrség épületében, egyenruhás rendőrökkel fegyveresen, közösen teljesítettek szolgálatot. Egyidejűleg nemzetőrséget is szerveztek Orosházán, ennek a vezetője egy, az eljárás során ismeretlenül maradt, vörhenyes képű katonai egyenruhás személy volt. Az utcán a közrendet háromtagú [így] járőrök biztosították, ezek egyike egyenruhás rendőr, a másik egy polgári ruhás ideigl. rendőr, és a harmadik pedig egy egyenruhás katona volt, ugyanis a tüzérlaktanyából a város közepén lévő Alföld Szállóba vezényeltek egy kisebb katonai egységet, a rend ilyen formában történő biztosításához. Bár vádlott a rendőrkapitányságon társparancsnok volt, mégis lassan a tulajdonképpeni parancsnokiás átcsúszott a kezébe, ugyanis az akkori „forra161
