Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban III/2. – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 26. (Gyula, 2009)
Dokumentumok
került neki. Az I. r. vádlott gyáva, gerinctelen ember, aki nem mert szembehelyezkedni az akkor folyó ellenforradalmi mozgalom célkitűzéseivel, hanem azt a maga módján kiszolgálta. A vádlott bűnös magatartásának súlyosabb eredményei nem lettek, és a szovjet csapatok elleni készülődést sem azért szervezte, mert valóban ellenállásra gondolt, hanem csupán azért, hogy a még uralmon lévő ellenforradalmárokkal ne kerüljön szembe. Tekintettel tehát arra, hogy az I. r. vádlott magatartása súlyosabb következménnyel nem járt, a Legfelsőbb Bíróság úgy találta, hogy vele szemben egy jóval enyhébb büntetés is alkalmas lesz a Btá. 50. §-ában írt célok megvalósítására. A II. r. vádlott büntetésének felülvizsgálásánál a Legfelsőbb Bíróság úgy találta, hogy ennek a vádlottnak a bűnössége nem különbözik lényegesebben az I. r. vádlottétól. A II. r. vádlott volt ugyanis a városi forradalmi tanácsnak a tagja és ebben a minőségében részt vett mindazoknak az ellenforradalmi intézkedéseknek a meghozatalában, amelynek eredményeként a törvénytelenségeket végrehajtották. így a vádlott megszavazta a pártfunkcionáriusok letartóztatását, a szovjet csapatok elleni harc felvételét, sőt még azt is, hogy vegyék fel a kapcsolatot a győri ellenkormánnyal. A II. r. vádlott tehát még közvetlenebb érintkezést tartott fenn az ellenforradalmárokkal, világosabban látta, hogy mindaz, ami ezekben a napokban a városban történt, a szocializmus megdöntését és a kapitalizmus visszaállítását célozta. A különtanács azért enyhítette némileg a büntetés mértékét, hogy az arányos legyen a parancsnoki beosztásban lévő I. r. vádlott büntetésével. A vádlottak közül a III. r. vádlott mutatta a legnagyobb öntevékenységet a cselekmények elkövetésénél. Cselekményeinek a kihatása azonban nem volt oly jelentős, mint a két másik vádlott tevékenységének. Figyelembe véve azonban, hogy ennél a vádlottnál sem felsőbb parancs, sem pedig egyéb olyan ráhatás nem érvényesült, ami a büntetés kiszabásánál nyomatékosabban a javára jelentkezne. A III. r. vádlott november 4-e után felismerte korábbi bűnös magatartásának helytelenségét és minden igyekezetével azon volt, hogy a megszilárduló népi hatalmat támogassa. Ezekre volt tekintettel a Legfelsőbb Bíróság, amikor a büntetésének mértékét - a másik két vádlott büntetéséhez is arányosítva - 4 évi börtönben állapította meg. A Legfelsőbb Bíróság határozata a Bp. 204. § a) és c) pontján és a 205. § 1. bekezdésén alapszik. Tisztázat, eredeti, s. k. aláírásokkal és a Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiuma pecsétjével. - Ht. Lt. Katf. - 3/1958. Dr. Sömjén György hb. őrgy., a különtanács elnöke Pesti Endre ezds. Kiss Lajos alez. Csonka Tibor ezds. Kossovics Gyula alez. ülnökök 158
