Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban III/2. – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 26. (Gyula, 2009)

Dokumentumok

Ezzel az okmánnyal ellátva indultak el az akkor már felállításra került nemzetőrség egyes tagjai több személy összeszedésére, főként az éjjeli órákban, és bekísérték azokat a laktanyába.

A laktanyában eleinte valóban úgy látszott, mintha az előállítottak védőőrizetben lennének, szabad mozgásuk volt, hozzátartozóik meglátogathatták őket, sőt, a tiszti étkezdén is [így] étkeztek. A második nap azután a helyzetük szigorodott azzal arányban, ahogy a politikai felfogás tolódott jobbra. Ezután őket I. és II. terhelt intézkedésére a laktanya épületében lévő gyengélkedőn helyezték el, ahol már fegyveres őr (tartalékos tiszt) állt az ajtójuk előtt. [A] látogatási engedélyt megszüntették, étkezés során is fegyveresen kísérték őket, ugyancsak kíséret alatt álltak még akkor is, ha szükségletüket végezték. Emiatt az őrizetbe vettek beszélni akartak I. terhelttel és üzentek is neki, aki ugyan formálisan megjelent közöttük, de nem hallgatta meg őket. Ugyancsak nem hallgatta meg őket II. terhelt sem.

Végül is a szóban lévő, mintegy 22-25 fő letartóztatott kommunistát azután átkísérték november első napjaiban a helyi rendőrségre, ahol tovább voltak fogva tartva. November hó elején, 2-3-án, pontosan meg nem állapítható napon pedig átvitték őket Békéscsabára, ahol azután a környékről összegyűjtött politikai letartóztatottakkal együtt börtönbe kerültek,4 és onnan csak a szovjet csapatok szabadították ki nevezetteket.

Ezen időtájban, október végén, egy összevont forradalmi tanácsülésen, ahol I. és II. terhelt is részt vett, felmerült a helyi nemzetőrség felállítása, előbb 20 fővel, majd később ez kibővült. Ekkor a forradalmi tanács úgy határozott, hogy ezeket a személyeket a tüzérség, tehát I. terhelték fegyvereiből kell felszerelni. így is történt. I. terhelt utasítást adott, hogy részben az alakulat, részben a szabadságharcosok náluk lévő készletéből szereljék fel a nemzetőrséget. Először néhány darab, nem jó állapotban lévő karabélyt adtak ki, de a nemzetőrség tagjai ezért méltatlankodtak, mire Kristóf őrgy., mint helyőrségparancsok utasítást adott, hogy a határőrségtől kérjenek 20 db kifogástalan állapotban lévő karabélyt és lőszert, ami meg is történt. Ezt is kiadták. Később azután a fegyelem annyira felbomlott, hogy több fegyver is kikerült a tüzérektől a nemzetőrség számára, sőt több olyan polgári személynek is jutott, akik még a nemzetőrségben sem voltak benne. Ezek számát pontosan rögzíteni nem is lehetett.

Az ellenforradalom időszakában III. terhelt, Szilágyi fhdgy., mint heő. [helyőrségi] kommendáns teljesítette a feladatát, és a helyőrségparancsnok utasításait általában végrehajtotta, igyekezett a katonai formát megtartani. A kezdeti egy-két nap után azonban mindinkább mással foglalkozott, és hivatalos útjait is egyéb politikai célokra használta fel.

III. terhelt bűnös cselekvősége az okt. 28-i tömegtüntetés közben végrehajtott járási pártbizottság lefegyverzésével kezdődött [így], amikor is agresszív módon, igen durva hangon követelte a fegyverek leadását, és az ő irányításával több pártmunkást meg is motoztak, mely motozásban ő maga is részt vett. Mindezt a ház előtt várakozó, tüntető tömeg jelenléte mellett valósította meg. Ez a cselekmény azután azt az ötletet adta III. terheltnek, hogy ugyanígy meg kellene oldani a városi pártbizottság lefegyverzését is, melynek lefegyverzését a tömeg nem követelte, mert az nem merült fel közöttük, elfelejtkeztek a városi

150