Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban III/2. – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 26. (Gyula, 2009)
Dokumentumok
A vb Csik János vb-elnök előterjesztésére, a fenti felülvizsgálat ismeretében, az MSZMP városi szervezetével egyetértésben úgy döntött, hogy Szívós Gizellát, Hajdú Júliát, Tüske Pált, Jávorcsik Pálnét, Komlósi Mihályt, Brauszvein Máriát, Pócsik Károlynét és Szemenyei Ferencnét március 15-i hatállyal elbocsátja a tanácsapparátusból. A többi vizsgált személlyel kapcsolatban a vb utasította elnökét, hogy beszélgessen el velük, vizsgálja meg a körülményeket, s attól függően intézkedjék. 1 Győri kormány nem létezett; Győrben 1956. október 30-án a Dunántúli Nemzeti Tanács alakult meg, amelyhez számos forradalmi tanács csatlakozott, még az Alföldről is. A Dunántúli Nemzeti Tanács a forradalom radikális követeléseinek mielőbbi végrehajtását követelte a Nagy Imre-kormánytól; vezetője Szigeti Attila október 31-én mindenben megegyezett Nagy Imrével. A győri nemzeti tanács szervezését kihasználva történt egy elvetélt, gyenge puccskísérlet, „kormányalakítás”, minden siker nélkül. (Vö. Kronológia 106., 120., 132., 155., 167., 208. Az orosházi forradalmi tanács és a győri nemzeti tanács kapcsolatához vö. 518. sz. dokumentum.) 2 Ifj. Szendi Horváth Józsefet 1957. január elején lőtték agyon a pufajkások. Kocsikísérő volt, s teherautójuk - állítólag - nem állt meg a felszólításra. Kulák fiú volt, s bár nem vett részt a forradalomban, egy alkalommal megjegyezte: mit keresnek a kommunisták a forradalmi tanácsban? Fekete Pál szerint ezért halt meg. Apját egyébként a Rákosi-időben mindenéből kiforgatták, ő maga pedig, bár mindig uralkodott magán, közismert antikommunista volt. - Vö. Fekete 2006. 390. 546. Békéscsaba, 1957. március 13. A megyei bíróság ítélete az orosházi Lukács Mihály ügyében Kivonat a 4 oldalas tisztázatból, melyet Horváth Lajos tanácsvezető bíró, Nosza Lajos és Medgyesi Józsefné ülnökök írtak alá s. k. — BéML — B. 112/1957. A 45 éves borbélysegédet 2 év 8 hónapra ítélték a népi demokratikus államrend elleni folytatólagos izgatásért, kéthónapos előzetes letartóztatás után. Az elítélt 1945 előtt gépkocsivezető volt, 1942-ben katonaként szovjet hadifogságba került. Felderítésre váró körülmények között közel tíz évet töltött Szibériában, azaz jóval többet, mint általában a hadifoglyok. Hazatérése után 1951-től 1955-ig fodrászsegédként dolgozott. Több alkalommal büntette meg a bíróság társadalmi tulajdon elleni vétségek, izgatás, hatósági közeg elleni erőszak vádjával. (Az bizonyos, hogy tíz évi szovjet büntetőtáborokban letöltött büntetés után a magyar hatóságok különös éberséggel tarthatták szemmel, „népellenes” személynek számított a kommunista államban.) Lukács 1957. január 8-án ifj. Szendi Horváth József temetésekor csatlakozott a mintegy 500fős gyászmenethez, amely egyértelműen politikai tiltakozó demonstráció is volt, miután Szendi Horváthot a pufajkások gyilkolták meg.1 Amikor a tömeg a rendőrség elé ért, Lukács beüvöltött az ablakon: „Piszkos kommunisták, gyilkosok, megöltétek magyar testvéremet, Szendit”. (A fegyelmezett tüntetők ezért el is távolították Lukácsot soraikból.) Még a temetés előtt, de már meglehetősen ittasan Lukács bement a városi tanács épületébe, és többek előtt hangosan követelte a „piszkos kommunisták ” távozását a tanácsházáról. A temetést követő napon, január 9-én ismételten ittasan kiabálta Lukács egy régi haragosa felé: „piszkos kommunista”, majd így folytatta: „a piszkos kommunisták meggyilkolták magyar testvéremet, Szendi Hor128
