Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban III/1. - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 25. (Gyula, 2008)

Vádlott 1957. január 30-án egy Kozma nevű barátjával vonatra ült és Csehszlovákia felé utazott azzal, hogy a határt tiltott módon átlepje. A határ közében azonban megismerkedtek egy disszidenssel, aki felvilágosította őket, hogy Csehszlovákiába nem érdemes disszidálni, mert őket visszatelepítik Magyarországra. Ekkor vádlott és társa dél felé vette az útját, a jugoszláv határhoz utazott, és Kelebiánál átlépték a jugoszláv határt. Jugoszláviában vádlottat egy lágerban helyezték el, és őt saját kérelmére február közepén hazatelepítették. Ezt követően vádlott február hónapban Budapestre utazott, és felvette a munkát a Kotró- és Visútépítő Vállalatnál, ahol március közepéig dolgozott. Közben a Dobozi utcában felkereste Marlein Lászlót, akitől elvitte a korábban otthagyott rendőrköpenyt. Március közepén vádlott visszautazott szüleihez Okányba, ahol április közepén letartóztatták. [...] [...] A három szovjet katona lelövésével kapcsolatosan a bíróság tényként csupán azt állapíthatta meg, hogy a szovjet katonákra a vádlott tüzet nyitott. Bár vádlott a nyomozás során olyan értelmű vallomást tett, hogy a szovjet katonákat agyonlőtte, azonban a tárgyaláson előadta, hogy többen lőtték a szovjet katonákat, köztük ő is, azonban csak annyit tudott előadni, hogy a katonák meghaltak. Ehhez képest a bíróság nem látta bebizonyítottnak, hogy a szovjet katonák a vádlott golyóitól haltak-e meg nevezetesen, nem deríthető fel, hogy a vádlott által leadott géppisztolysorozat és a szovjet katonák halála között meg van-e az okozati összefüggés. Sőt, nagyon lehetséges az, hogy az említett katonákat mások találták el, és ennek következtében haltak meg. Érthető, hogy erre vonatkozóan vádlott sem tud felvilágosítást adni. [...] [...] A bíróság a büntetés kiszabásánál megfelelően értékelte azt, hogy vádlott által elkövetett bűncselekmények tárgyi súlya viszonylag nagyobb, miután emberéletre is tört. Ezzel szemben figyelembe vette a bíróság azt is, hogy vádlott agrárproletár származású, és cselekményei bizonyos fokig nem a népi demokratikus [rend] elleni ellenséges érzületből, hanem félrevezetettségből és fiatalos meggondolatlanságból is erednek. A bíróság enyhítő körülményként értékelte a vádlott őszintének mutatkozó megbánását, továbbá az orvos szakértő által is megállapított, és a bíróság által is észlelt gyengébb értelmi képességét. Súlyosbító körülményként értékelte a bíróság a halmazatot. [...] [...] Fekete László s. k., Szenté József s. k. Schnierer Ferenc s. k. a tanács elnöke népbíró népbíró Tisztázat, eredeti, s. k. aláírásokkal. - BFL, Főv. Bír. - NB I. 327111957. Az irat végén kézzel: „Az ítélet a Legfelsőbb Bíróság NBf I. 52041195716. sz. ítéletében írt változtatással 1957. dec. 16. napján jogerős és végrehajtható lett! Bp. 1958. január 3. A tanács elnöke. [Fekete László]." A 18 éves Lengyelnek szerencséje volt; hasonló esetekben szabtak ki akkor nem egyszer halálos ítéletet is.