Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban III/1. - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 25. (Gyula, 2008)

Lázok Béla ülnök, Belanka Pál ülnök, Dr. Wolf Zoltán fogalmazó, jegyzőkönyvvezető Harangi János ügyész [...] [...] Vádlott részletes kihallgatása során lényegében a következőket vallja: A vádat megértettem. Annyiban érzem magam bűnösnek, hogy dolgozóink kérését meggondolatlanul tolmácsoltam. [...] [...] 1956. december 4-én újraválasztották a forradalmi munkástanácsot 20 taggal. Úgy volt, hogy az marad bent, aki több szavazatot kap és külön elnököt nem is választanak, hanem az lesz a munkástanács elnöke, akire a legtöbb szavazat esik. Én a 112 szavazatból 111 szavazatot kaptam és így én lettem az elnök. Csak az idén, januárban tudtuk meg tulajdonképpen, hogy mi is a forradalmi munkástanács. Ugyanakkor tudtuk meg, hogy ötös tanács intézi az ügyeket, hogy ne kelljen mind a 20 tagot összehívni. Mint a munkástanács elnöke, én azt gondoltam, hogy nekem az a kötelességem, hogy a dolgozók és az igazgató között kell a kapcsolatot tartani. Nem is függetlenítettem magam, hanem a munkahelyemen maradtam és végeztem a rendes munkámat. Főleg bérkérdésekben közvetítettem. [...] [...] Ezután kívánták, hogy a gazdaság részéről is beszéljen valaki. Radnai mondotta, hogy én beszéljek, és ez engem váratlanul ért. Akkor mondottam, hogy a célgazdaság dolgozói nem laknak itt, Lőkösházán, hanem jórészt Kevermesen, de a magyar nép számíthat a célgazdaság dolgozóira. Nem mondottam azt, hogy egyetértek az előttem felszólaltakkal, és nem tudtam akkor, hogy miért akarnak átmenni Kevermesre. Csak azt mondottam be a hangos híradóba, hogy dolgozóink nagy része kevermesi és ezért kérik, hogy menjünk át Kevermesre. Erre jegyezte meg Vigh, hogy ezt várta már. A mi dolgozóink ezt helyeselték, de mikor a vontatókkal Kevermesre érkeztek, ott nem csináltak semmit. Az egyik dombegyházi ember mondotta, hogy menjünk el Dombegyházára is, és ők vontatóval onnét mindenkit hazaszállítanak.[...] [...] Ügyész kérdésére: Nem hallottam azt Vigh István beszédjéből, hogy az utolsó csepp vérünkig harcolni kell a Kádár-kormány ellen, de mondotta beszédében, hogy mindegy, hogy milyen kormány van, csak teljesítse a munkások kérését. Azt nem hallottam, hogy mit beszélnek a tanácsokról. A nyomozás során sem mondottam azt, hogy menjünk ki, nézzük meg és állítsuk vissza a régi tanácsokat. A jegyzőkönyvben benne van az a vallomásomban, hogy „az előttem szólókkal egyet értek", de öt hétig voltam a megyei főosztályon, amíg a kivizsgálás tartott. Ha bármit tettek volna elébem, azt is aláírtam volna. [...] [...] Vádlott: Én már a nyomozáskor is mondottam, hogy ilyeneket ne vegyenek be a jegyzőkönyvbe, és mégis beleírták, hogy azt mondottam, hogy nézzük meg Kevermest és távolítsuk el a tanácsot. Én ilyeneket nem mondottam. A nyomozati vallomásomról készült jegyzőkönyv minden oldalát aláírtam és azt el is olvastam. A nyomozó azért vette be így a dolgokat a jegyzőkönyvbe,