Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban III/1. - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 25. (Gyula, 2008)

A vádlott a célját nem mondta meg, mire a karhatalmisták letartóztatták. A nevezett bűnt követett el a Magyar Népköztársaság ellen, melyért a munkás-paraszt kormány rendelete értelmében a statáriális bíróság elé állítom - fejezte be a katonai ügyész. Tehát ez a vád Rózsa ellen. A hadbíró elfogadja [a] vádat. A védő úgy látja, hogy az ügy nem a rögtönítélő bíróság elé való, mert a terhelt nem biztos, hogy ismerte a statárium életbelépését. (Az egyik tanú bizonyította, hogy a statáriumot a községben már előző nap kihirdették és kiplakátolták, tehát tudnia kellett róla.) Az ügy tehát a rögtönítélő bíróság előtt van. Most a bíró szól a vádlotthoz: -Volt-e büntetve? - Igen, kérem szépen, három esetben. Csattog az írógép, pattognak a kérdések. A vádlott a félelemtől alig tud válaszolni. Forr a vér az emberben. Ötvenkét éves, büntetett előéletű személy fegyverrel akar a rendőrőrs ellen menni. Azok ellen, akik a rendre, nyugalomra őrködnek. Hát neki vérfürdő kell? Igen, lehet. Hiszen a nyilasok már megmutatták jó néhányszor, hogy ezt akarják. Rózsa pedig nyilas volt, a hírhedt nyilaskeresztes párt tagja. Most fél, remeg, megtörten beszél. De amikor a munkások százait az októberi események folytán brutálisan legyilkolták,

1 tapsolt, sőt tettre készen várt. Erre gondol az ember akkor is, amikor a tanúkat hallgatja: K. r. főhadnagy: -Az ablakon leselkedett az őrsre, ezért hozták be. Amikor felszólítottam, hogy a zsebéből tegyen mindent ki, a fegyvert magánál hagyta. A motozáskor vettem el tőle, négy darab betárolt lőszerrel... B. J. r. szakaszvezető: - Nem akart bejönni. Mindenáron haza akart menni, amikor lefogtuk... J. A. r. törzsőrmester: Az egyik éjjel bicskával kifeszítette az őrs ajtaját, s bent a folyosón egy pad alá bújt. Felszólítottam, hogy belelövök, bárki legyen is ott, ha nem bújik elő. Aztán megkérdeztem tőle, mit keres itt. Ezt válaszolta: „Küldött a Gyuri, hogy nézzem meg, milyen éberek a rendőrök... oszt majd én viszem el maguktól (mármint a rendőröktől) a fegyvereket..." Rózsa arra hivatkozik, hogy ekkor részeg volt és nem tudta, mit csinál. Bűntetteit a tanúk vallomása szerint azonban elismeri. A szakértők és orvosok után az ügyész emelkedett újra szólásra. Logikusan fejtegette a terhelt bűnösségét. Súlyosnak tartotta, hogy a vádlott nem őszinte, hanem ellentmondó meséket ad elő, melyeket a tanúvallomások megcáfolnak. Kérte a katonai bíróságot, hogy hosszabb szabadságvesztésre ítélje el. A védőügyvéd az átlagosnál gyengébb szellemi képességére hivatkozva [így] kérte az enyhe büntetést.