Kereskényiné Cseh Edit: Források a Békés megyei cigányság történetéhez. Dokumentumok a Békés Megyei Levéltárból 1768-1987 - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 24. (Gyula, 2008)

A Békés megyei cigányság történetéről (Erdész Ádám)

ban az iparosok domináltak, addig 1836-ban a foglalkozással rendelkezők családfők, felnőtt fiúk - 45%-a muzsikus volt. Akadt olyan család, ahol az apa mellett a három nagyobb fiú neve mellett is a muzsikus bejegyzés szerepelt. A muzsikus családok egy-egy fiú gyermekének neve után ebben az összeírásban már felbukkan az „oskolás" minősítés. Egyetlen bejegyzés bővebb: Purtsi János neve mellett azt olvashatjuk, „jó muzsikus". Egy, száz évvel későbbi, országosan ismert dalok szerzőjeként számon tartott, nevezetes békéscsabai prímás őse bukkan szemünk elé ebben a conscriptióban. A zenészek mellett az iparosok aránya továbbra is magas volt, 29-en (31%) űzték a kovácsipart. A nagy többséget fenyítést nem szenvedett, jó viseletű lakosnak minősítették. A differenciálódást mutatják a lakáskörülmények, a csabai cigányok között volt házas, hazátlan zsellér:; ebben az összeírásban nagy számban regisztráltak putrikat. A XIX. század első felének békéscsabai viszonyairól személyes emlékekkel rendelkező Haan Lajos a Békés megye történetéről szóló munkájában a következő megjegyzést tette, „...ami cigányaink nem amolyan falu végére teremtett cigányok, sőt vannak a falukban bent rendes lakházaik, péld. Csabán, sőt szántóföldjeik is".

10 Hogy egy-egy lakhelyen mennyien laktak, nem tudjuk pontosan. Ha az összeírt családfőket tekintjük, egy család 5,1 főből állt, de valószínűsíthető, többen is laktak egy-egy házban, illetve putriban. 29 évvel később Békéscsabán 92 családfőt írtak össze, a családtagok rovatban 350 fő szerepel.

11 A foglalkozási összetétel nem változott, a különféle kézművesek mellett a keresők legnagyobb része, 48%, muzsikus volt. Közöttük Purcsi Jánosné személyében akadt egy „muzsikusnő" is. Noha a név az előzőtől eltérően van leírva, ő is a már említett neves família tagja volt. Az 1865-ös összeírás szerint Csaba valamennyi cigány lakosa „kifogástalan" minősítést kapott magaviseletére. A békéscsabaihoz hasonló képet mutat az 1838-as magyargyulai összeírás is.

12 A cigány lakosság száma 217, a növekedés 1768-hoz képest négyszeres. A magyargyulai összeírás az előzőnél jobban dokumentálja, hogy az 1800-as években is folyamatos volt a betelepülés. A legkorábbi betelepülési dátumok az 1790es évekből valók, de ezek mellet elég sok az „emlékezeten felüli", vagyis korábbi megtelepülésre utaló bejegyzés is. A nevek itt is egyértelműen mutatják, hogy a magyargyulai cigány közösségnek a csabaihoz hasonlóan volt egy megtelepedett magja, amely a XVIII. század végén, a XIX. század elején folyamatosan gyarapodott. A cigányok a mai Újváros helyén laktak. A város 1858-ban megjelent monográfiájának szerzője, Mogyoróssy János írta, hogy a „...hajdan ott lakott cigányokról még most is azok városának [Cigányvárosnak] nevezhetne..."

13 A gyulaiak között is a zenészek, kézművesek, főként kovácsok voltak túlsúlyban. Jellegzetes foglalkozás a vályogvető, sározó, tapasztó is. Néprajzi szem10 Haan Lajos: Békés vármegye hajdana. Pest, 1870. 57. p. 11 BéML ÍV B. 265. A Csabai járás főszolgabírója ír. 1243/1865. 12 BéML Y A. 101. Magyargyula város tanácsának ir. 1096/1838. Ö. 237. L. 15. sz. dokumentum 13 Mogyoróssy János: Gyula hajdan és most. Gyula, 1858. 108-109. p.