Kereskényiné Cseh Edit: Források a Békés megyei cigányság történetéhez. Dokumentumok a Békés Megyei Levéltárból 1768-1987 - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 24. (Gyula, 2008)

DOKUMENTUMOK

A szocialista bíróságnak az elkövetők cselekményeit dialektikusan, az adott társadalmi összefüggések és környezet részeiként kell vizsgálni, mert a szocialista törvényességnek csak ez esetben tesznek eleget. így vádlottak cselekményeiket, azok kísérő jelenségeit, személyüket, az elkövetett tettet is ilyen viszonylatban kell vizsgálni. Boldizsár I. r. vádlottnál a kivégzéssel kapcsolatos részesi tevékenységére mentség nincs. Egyéb tevékenységénél figyelembe kell venni, hogy részben parancsra járt el. Enyhítő körülményként jelentkezik Kalocsai, Magyar, Molnár, Tóth vádlottaknál az, hogy parancsra jártak el. Természetesen abban a körben és mértékben, amelyet a bíróság fentebb már kifejtett. Fokozottabban jelentkezik ez Molnár IV r. és Tóth V r. vádlottnál. Molnár bizonyos mértékig igyekezett magát kivonni a kivégzésből [...] Vádlottak tevékenységi köre is más volt. A legnagyobb mértékű tevékenységet Boldizsár I. r. vádlott fejtette ki. O emellett még az őrszolgálat parancsnoka is volt Dobozon. Ami tehát ott történt, mindenért felelős. A büntetés kiszabásánál a bíróság súlyosítóként értékelte Boldizsár vádlottnál, hogy Dobozon mint parancsnok járt el, és a folytatólagosságoknál súlyosítóként értékelte az elkövetés bestiális voltát, Molnár IV r. vádlott kivételével a folytatólagosságot. Enyhítő körülményként értékelte Boldizsár, Kalocsai, Magyar, Tóth vádlottaknál büntetlen előéletüket, Boldizsár Jánosnál 2 gyermekes, Kalocsai Györgynél 3 gyermekes, Magyar Ferencnél 5 gyermekes, Molnár Józsefnél 1 gyermekes, míg Tóth Józsefnél 3 gyermekes családos állapotát. Magyar Ferencnél felesége betegségét, Tóth Józsefnél pedig, hogy letartóztatása alatt vesztette el feleségét. Nyomatékosan vette figyelembe, hogy a cselekmény elkövetésétől számítva már közel 12 év telt el, s a felszabadulást követően vádlottak igyekeztek beilleszkedni társadalmunkba munkás élettel, s Molnár vádlott kivételével a törvénnyel sem kerültek összeütközésbe. Molnár IV r. vádlottat kisebb súlyú közellátás érdekét veszélyeztető bűncselekmény miatt pénzbüntetésre ítélték. Ennek azonban különösebb jelentőséget a bíróság a büntetés kiszabásánál a cselekmény jellegére is tekintettel nem tulajdonított. Vádlottak cselekményeiket 1944. októberében követték el. A BHÖ 82. pontjában foglalt cselekmények tekintetében a büntetési tétel vagylagosan halál vagy életfogytig tartó börtön, vagy tíz évtől tizenöt évig terjedhető börtön. E cselekményeknél az elévülési idő a Btá. 25. §-ához igazodik, a BHÖ 3. pont 1. bekezdésében foglalt azzal az eltéréssel, hogy az 1941. június 21. napja után a fegyverszünet megkötéséig elkövetett cselekményekre az elévülés a fegyverszünet megkötésének napjával (1945. január 20.) veszi kezdetét. A Btá. 25. § 1. bekezdéséből kitűnően vádlottak cselekménye elévülési ideje 15 év. így cselekményük még nem évült el. Azonban mostani felelősségre vonásukkor az elévülési idő több mint kétharmada eltelt. Ezt a körülményt a bíróság a büntetés kiszabásánál nem hagyhatja figyelmen kívül, annyiban is inkább, mert az elévülési idő elteltével már vádlottak bűnössége megállapítható nem is volna.