Kereskényiné Cseh Edit: Források a Békés megyei cigányság történetéhez. Dokumentumok a Békés Megyei Levéltárból 1768-1987 - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 24. (Gyula, 2008)
A Békés megyei cigányság történetéről (Erdész Ádám)
rendszabályozását célzó, egymást követő rendelkezésektől a közbiztonság növelését és az adózó népesség számának gyarapodását remélték. A Békés megyében járásonként végrehajtott összeírás során 17 településen regisztráltak cigány lakosságot. Összesen 508 személyt írtak össze, 102 háztartásban. 6 "Voltak kisebb falvak, ahol mindössze két család élt, a legtöbben Békéscsabán telepedtek meg. Itt 16 családfő irányítása alatt összesen 94-en éltek. Nagyon érdekes a foglalkozás szerinti megoszlás: 52 kovácsot írtak össze, közöttük voltak olyanok is, akik más mesterséget is űztek. (A regisztráltak száma éppen száz, azaz az abszolút szám egyben százalékot is jelent.) A kovácsok mellett 8 fémművest, 1 rézöntőt, 1 lakatost, 8 üst-, illetve üst- és szitakészítőt találunk. Ha el is tekintünk a kézművesnek minősítettektől - pedig alighanem közöttük is volt fémműves -, akkor is a családfenntartók 70%-a kovácsként, illetve más fémműves mesterség űzésével kereste a kenyerét. 13 zenész és hegedűs élt a megye településein, számukat növelték azok, akik más mesterség mellett zenéltek. Például négy személyt írtak össze „kovács és zenész"-ként. Mindössze 5 személy élt mezőgazdaságból, közülük 3 mezőgazdasági munkásként. A távol lévők közül többen katonáskodtak a Haller ezredben, kiváltképp Békéscsabán találunk ilyen bejegyzéseket. Figyelemre méltó, hogy mindössze két személynél jegyezték be, hogy mesterség nélküli, s egynél nem jelölték a foglalkozást. Az összeírok a letelepedett cigány lakosokat vették sorra: a feljegyzések szerint akadt közöttük olyan, akik 27 éve élt Békéscsabán, de elég sokan voltak, akik 10-20 éve telepedtek le a megyében. Szerencsére a Csabai járás összeírói kicsit bőbeszédűbbek voltak, így fontos, vagyonra, társadalmi státusra utaló adatokat is feljegyeztek. Rácz Istvánról olvashatjuk, „kovács, három lova van, négy jármos ökre, négy tinója, hat fejőstehene, valamint háza, a lakosokhoz hasonlóan. 26 éve él ugyanazon méltóságos uraság joghatósága alatt. A többi lakoshoz hasonlóan adózik". Ez a bejegyzés alighanem végleges beilleszkedésről tanúskodik. Ha nem is ekkora vagyonnal, de több bejegyzésben olvashatunk lakosokkal egy sorban lévő házról, sőt már arra is akadt példa Gyomán, hogy valakinek magyar felesége volt. A mozgásra utal, hogy mindössze egy éve megtelepedetteket is regisztráltak. Összességében megállapíthatjuk, hogy az 1768-as első összeírás megtelepedett és szinte száz százalékig mesterséggel rendelkező családfőket regisztrált. Az, hogy a cigányok száma többnyire arányos a települések lélekszámával, arra utal, hogy ebben az időben mindenütt annyian telepedtek le, vagy próbáltak megtelepedni, amennyien az adott községben megtalálták a megélhetésüket. Az 1770-es évek elszórt forrásai egyszerre tükrözik a szigorú központi rendeletek szellemiségét, és a kevésbé konfliktusos helyi viszonyokat. 1774-ben a megye békési főszolgabírája elrendelte a 7 és 12 esztendő közötti cigány gyermekek szüleiktől való elvételét, és lakosokhoz helyezését, hogy azoknál „munb BéML IVA. 1. Békés Vármegye Nemesi Közgyűlésének iratai. Közgyűlési ír. 39/1768. L. 2. és 3. dokumentum.
