Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban II/2. – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 23. (Gyula, 2007)

zölte.

8 Mindez azonban az állampolgári, a józan ész, a logika és a becsület törvényei alapján nem indító ok arra, hogy erőszakos úton fegyvert szerezzenek, lefegyverezzenek egy határőrsöt, hogy fegyveresen akarják megtámadni az államhatalom fegyveres erőit. Hanem csupán arra kellett volna, hogy ösztönözze terhelteket, hogy visszamenjenek s ha valamilyen sérelmük van, azt törvényes úton kívánják orvosolni.

9 De megállapítást nyert az is, hogy egyik bűncselekményben résztvevő terheltet sem ért az eset alkalmával semmi sérelem a tömeg szétoszlatása során, egyik ott résztvevő terhelt, vagy hozzátartozója sem lett bántalmazva és így még az sem fogadható el, hogy felindulásukban vagy jogosnak vélt sérelmük orvoslása céljából, illetve indoka alapján cselekedtek. Ami a tömeghatást illeti, azt viszont a bíróság teljes egészében figyelembe vette. Kétségkívül I., IL, IV és IX. terhelt kivételével mindegyik terhelt ösztönző hatásra, és lázító hangú rémhíreket tartalmazó demagóg nyilatkozatra fogott fegyvert. A bíróság megállapítása szerint, ha I., II. és IX. terhelt nem mennek ki Gyulaváriba, akkor ott a kedélyek nem is lesznek úgy felcsigázva, úgy erre sor nem kerül, nem fajul el ennyire a dolog. De I. terhelt lázító magatartásához különösen hozzájárult IX. terhelt gyulavári lakosnak izgató tartalmú beszéde s számtalan buzdító nyilatkozata is. A bíróság terheltek vonatkozásában figyelemmel volt arra, hogy nevezettek milyen módon sodródtak bele az eseményekbe és éppen ezért a bűncselekmény-komplexumban elfoglalt szerepüknek megfelelően állapította meg büntetésüket is. Figyelemmel a köznyugalom ottani állapotára, a bíróság I., II. terhelt kivételével eltekintett a legsúlyosabb büntetés kiszabásától és a többi terhelttel szemben cselekményük súlyára és személyes körülményeik alapján arányban álló büntetést állapított meg a törvényes lehetőségen belül. I. és II. terheltnél viszont a legsúlyosabb büntetés, a halálbüntetés kiszabásától nem lehetett eltekinteni. I. terheltnél figyelemmel arra, hogy az egésznek ő volt a mozgatója, ő volt az, aki a kósza híreket felnagyítva a gyulavári tömeget belevitte ebbe a fegyveres akcióba, főként neki köszönhető, hogy társai a fegyverraktárt feltörték és az ügynek ilyen kimenetele lett. Nevezett, mint nő, nagyobb hatást tudott gyakorolni a tömegre, mellyel ő visszaélve mindent megtett, hogy célját elérje, amely sikerült is neki. Nem rajta múlt, hogy a távolabbi terve meghiúsult, a karhatalom megtámadása nem sikerült. II. terhelt, mint katonailag képzett, tartalékos tiszt, amellett, hogy a tömeghangulat felszításában részt vett, az akció fegyveres szervezését magára vállalta, a fegyverek elosztását szakszerűen elvégezte, egyszóval ő is mindent megtett azért, hogyha jön a karhatalom, a rendelkezésre álló tűzfegyverekkel azt fel tudják morzsolni. Ugyancsak jelentős volt még a szerepe a IV terheltnek is, aki ugyan ravaszul nem fogott fegyvert, hanem csupán a buzdítás munkáját végezte. Nevezett mindenütt megjelent és izgatta a kedélyeket. Figyelemmel azonban arra, hogy a rémhíreket ő is másodkézből kapta, I., II., illetve IX. terhelttől, a bíróság nála a halálbüntetés kiszabásától eltekintett és vele szemben csupán a legsúlyosabb büntetést alkalmazta. Neki mint megfontolt, idősebb, családos embernek, köztiszteletben álló helyi iparosnak nem ilyen irányban kellett volna tevékenyked-