Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban II/2. – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 23. (Gyula, 2007)

megállapította, hogy nevezett nincs teherben. A többi vádlottnál semmi aggály. [...] [...] Katonai ügyész: vádindítványában elöljáróban foglalkozik a december 17-ét megelőző eseményekkel, valamint december 17-én Gyulán lefolyt eseményekkel, ezekkel kapcsolatosan megállapítja, hogy ott több száz főnyi tömeg tüntetést rendezett, előbb néma, majd erősebb formában. A tömeget ismeretlen emberek buzdították. Ez a tüntetés olyan mértékben kiéleződött, hogy Békéscsabáról kellett a karhatalmi zászlóaljnak Gyulára kimenni rendcsinálás végett. Ekkorra már ezres tömeg volt, mely tömeg a karhatalom felhívására sem oszlott el, úgyhogy erőszakosan, riasztó lövések adásával kellett a tömeget oszlásra kényszeríteni. Ennek során kétségtelen, történt négy sebesülés, de egyik sem közvetlen lövéstől, hanem mindegyik a lövedékek gellert kapása útján. Az ügyészség ez ügyben vizsgálatot is folytatott, úgyhogy ezek már hivatalos ügyészi megállapítások. Ugyancsak megállapítást nyert az is, hogy a tömeg hangoskodók a rendőrség bevitte, melyek között több személy volt, akik közül sokat még aznap, vagy következő nap elengedtek. Ebből aztán keletkeztek különféle rémhírek, melyeket nyilvánvalóan azok az emberek terjesztették, akik szerették volna a tüntetést továbbvinni. így alakult ki az a rémhír, hogy a fiatalokat összeszedik, deportálják, a rendőrséget lefegyverezték, fogdába zárják, lövik a dolgozókat a karhatalmisták stb. Ezeket a rémhíreket túlozták és vitték ki Gyulaváriba Mány Erzsébet és társai. [...] [...] I. r. Mány Erzsébet, II. r. Farkas Mihály és IV r. Szilágyi István vádlottak vonatkozásában a legsúlyosabb büntetés kiszabását kéri. III. r., IX. r. vonatkozásában szükségesnek tartja még a legsúlyosabb börtönbüntetés alkalmazását, míg az előző háromnál már ezt nem elegendőnek. A többi vádlottak vonatkozásában mérsékeltebb börtönbüntetést is elegendőnek lát. A védők: egyöntetűen, a tényállás taglalása után azt állítják, hogy az eset nem súlyos, mert helyi viszonylatban a köznyugalom helyreállt, emellett az alábbi jogi problémákat vetik fel: [...] [...] Taglalják az önkéntes elállás jelentőségét, kérik alkalmazni a Btá. 14. §-át. [...] [...] Foglalkoznak a rémhírek okaival, a karhatalom intézkedésének esetleges feleslegességével. Összértékelésként még foglalkoznak a vádlottak személyes viszonyaival, családi életükkel, büntetlen előéletükkel, I. r. vádlottnál azzal, hogy gyermekkorában nevelés nélkül nőtt fel. Ezek után vádlottak az utolsó szó jogán az alábbiakban nyilatkoznak: I., II., III. és IV r. vádlottak személyes körülményeiket, az enyhítő körülményeket említik, I. r. különösen azt, hogy nem ő volt a fő szervező. Mindannyian nehéz családi körülményeikre hivatkoznak, és ennek alapján méltányos büntetést kérnek. A többi vádlott az utolsó szó jogával nem él. A tanács elnöke: kihirdeti a bíróság végzését, miszerint a bíróság tanácskozásra vonul vissza 12 órakor,

13 és ítéletet délután 17 órakor hirdet.