Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban II/2. – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 23. (Gyula, 2007)

akik már visszafelé mentek Gyulára. Ezek állítólag, mint ahogy hallottam, Gyulaváriban akartak fegyvert kérni, hallottam, hogy a rendőrségen megpróbálták, de ott kevés fegyver volt, majd az őrsre mentek, de ott sem kaptak. Ezt a központban lévő csoportosulástól a tömegben hallottam. [...] [...] Mikor kijöttünk a rendőrségről, akkor láttam Mány Erzsébetet a csoportban. Ott biztatta az embereket a fegyver kikérésére. Ekkor Mány Erzsébet mondotta, hogy kérjük ki a fegyvereket és menjünk Gyulára a karhatalmistákkal szembe. A tömegnek is ez volt a hangulata. En a következőkre nem figyeltem, így nem tudom megállapítani, hogy Mány Erzsébeten kívül ki volt a fő hangadó, mert magánügyeimet intéztem. Kb. 8 óra után jöttem arra vissza kerékpárral, akkor a határőrs elé érkeztem, ahol azt láttam, hogy onnan hozzák ki a fegyvereket. Erre én bementem az őrsre, mivel mondták, hogy osztják a fegyvereket, én is akartam szerezni, és ekkor én is kaptam 1 db géppisztolyt tárral. Hogy kitől kaptam, azt nem tudom. [...] [...] Vádlott: az ügyészi vallomásomban azért szerepel az, hogy tudomással bírtam arról, miszerint a karhatalmistákra tüzet fogunk nyitni, mert Szabó hdgy., aki kihallgatott, minduntalan hangoztatta, hogy mondjam én is azt, amit a többi. Az igazság az, hogy nem tudok visszaemlékezni. Éjféltájban kijött oda Lengyel Imre bácsi, a tanácselnök-helyettes, aki mondta, hogy adjuk vissza a fegyvereket, mire megfordultunk és visszavittük a határőrsre a fegyvereket. A fegyverek kiadását főleg Mány Erzsébet, Farkas Mihály, Szilágyi István követelték, ugyanakkor leghamarabb Arató Zoltánnál és Huplinál volt fegyver. A statáriumról tudomással bírtam. Ennek ellenére részt vettem, ittas voltam és meggondolatlan. [...] [...] Szilágyi István IV r. vádlott előadja: [...] [...] amikor odaértem, Mány Erzsébet volt a fő hangoskodó. Mány azt mondta: „Emberek, magyarok vagyunk, menjünk be, szerezzük meg a fegyvereket, meg jönnek Gyuláról a karhatalmisták, csőcselék és egyebek". Majd mondotta azt is, „aki magyar, az velünk tart". Én őt nem ismertem, soha nem láttam, a nevét is később tudtam meg. A csoporttal együtt én is bementem. Elsőnek Farkas és Boros mehetett be. Én letettem a kerékpárom, és én is bementem utánuk. Amikor az őrsre bementünk, ott volt Kertész törm. és egy alhdgy., Rausz Dénes alhdgy., aki már előzőleg az épület előtt csitította a társaságot. Kertész törm. nem akarta kiadni a fegyvereket, mondta, hogy nem lehet kiadni. Erre Mány Erzsébet újból kiáltozni kezdett, és elmondta az előbbi beszédet. De nemcsak ő mondta ezt, hanem rajta kívül mások is kiabáltak. Ugyanakkor odaérkezett egy Kiss Lajos nevezetű p. e., aki csitította a tömeget azzal, hogy baj lesz ebből, hagyjunk fel az egésszel. Azután kimentem a kapu elé beszélgetni. A tömeg nem hallgatott Kiss Lajosra, hanem inkább Mány Erzsébetre, pedig én is mondtam, hogy nem kell rá hallgatni, mert áruló. [...]