Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban II/2. – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 23. (Gyula, 2007)

Ügyészi megjegyzés: tévedés lehet, bizonyára vádlott nem ismeri a helyi viszonyokat, a tanács és rendőrség közvetlenül egymás mellett van, és így azt hiszi, hogy a tanácshoz mentek be. Vádlott észrevétele: lehet, hogy így volt. Mikor a szóban lévő személyek kijöttek a tanácstól, vagy a rendőrségtől, úgy emlékszem, utánuk a tömeg már 4 fegyvert ki is hozott. Vádlott megmutatja a tanács asztalán lévő fegyverek közül az ott elhelyezett géppisztolyt, hogy ilyen volt az a fegyver, amit kihoztak. Illetve nem emlékszem pontosan, hogy mind ilyen volt, de ilyen is volt benne. Ezek a fegyverek előttem ismeretlen személyeknél voltak, nem tudom kiknél. Én ugyan nem mentem be az épületbe, de a folyosón keresztül láttam egy rendőr törm.-t. Ebből gondolom, hogy rendőrség volt. Míg a rendőrség előtt a fegyverkövetelés volt, Bubi egy darabig ott volt, majd azt mondta, elmegy Dénesbe és megnézi azt, hogy hogyan áll ott a helyzet, hogy onnan tudunk-e esetleg fegyvert szerezni. Ekkor ő pillanatnyilag eltűnt. Mikor a tömegbe visszajöttek a küldöttek, azt mondták, hogy ők már intézkedtek, hogy a határőrségről több fegyvert kapjunk, mert itt kevés van. Ekkor mi is, a tömegnek a másik fele ugyancsak elindultunk a határőrség felé, mivel a másik része már előrement. Mikor odaérkeztünk a határőrs felé, ekkor az előbb odaérkezők már mondották, hogy itt is az a helyzet, mint a rendőrségen, hogy nem akarják kiadni a fegyvert, azzal az indokkal, hogy kevesen vagyunk. Ekkor méltatlankodtunk, én magam is mondtam, micsoda dolog ez, nem adják ki a fegyvereket, ugyanakkor a kommunisták viszik ki az ifjúságot a Szovjetunióba, mint ahogy az Gyulán is folyik. Akkor a határőrség előtt az első szószóló én voltam, utána azután többen is méltatlankodtak. Akkor pillanatnyilag nem gondoltam arra, hogy ennek ilyen következménye lesz. Leszögezni kívánom, hogy a fegyvert többen követelték, csupán én voltam kezdetben a hangos, de azután mindenki. Ekkor az volt a hangulat, hogy ha már Gyulát nem tudtuk megmenteni, legalább Gyulavárit mentsük meg a karhatalmiaktól, hogy ne szedjék össze a fiatalokat. Ekkor közösen elhatároztuk, hogy bemegyünk az őrsre és fegyvert szerzünk. A csoportot Szilágyi vezette. A szobában, illetve a laktanyában Kertész törm.-től követelték a fegyvert, Szilágyi és én is, valamint még többen. Ugyanakkor egy alhdgy. mondta a tömegnek, hogy már Dénesben kiosztották a fegyvert és neki Gyulavárihoz semmi köze. Ugyanakkor a laktanyában mintegy 9 főnyi őrség volt. Ekkor a fegyvereket tovább követeltük, mire Kertész törm., amikor a hangnem kiéleződött, hogy nem adhatja ki, mert nincs kinek a felelősségére kiadni [így]. Erre én azt mondtam: „Mi az, hogy nem adhatják ki", és még mondtam, hogy katonaviseltek fognak fegyvert, és hogy a mi felelősségünkre kiadhatják. Ekkor Kertész törm. azt mondta, hogy nem adhatja ki, mert főbe lövik, ha kivesszük, akkor annak saját felelősségünkre kell történni. Ekkor Szilágyi volt a legnagyobb hangoskodó. Sőt Szilágyi még bennem is kételkedett, azt mondta, hogy kém vagyok, a rendőrség küldött ki spicliskedni. Ezt Boros Ferenc megcáfolta. Ezek után megismerkedtem egy hdgy.-