Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban II/2. – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 23. (Gyula, 2007)

Gyula, 1956. október 27. Nagy Imre újságíró feljegyzéseiből 1956. október 27-én délelőtt a Gyulai Városi Tanács épülete előtt gyülekező tömegnek az alábbi beszédet mondotta el Nádházi János. Vér folyik az egész országban a szabadságért, ezért legyünk egységben most ezekben a pillanatokban. (Elszavaltatta a Talpra magyar-t.) Hosszú eltiprás és elnyomás után állt talpra a magyar nemzet. Becsületes magyaroknak egy kötelességük van most, hogy születőben van a nemzet. Mi magyarok vagyunk, az ide gyülemlő tömeg magyar emberek, azok, akik nem hagyják cserben a proletárhatalmat. Viselkedjenek nyugodtan, és harcos szellemüket a békés körülmények között őrizzék meg. Minden család békésen akar találkozni, de szabadon. Mi nem voltunk szolgák és most be fogjuk igazolni, az új tanács, a munkás forradalmi tanács a népé, amely a szabad emberek döntésén épült. A szabadság eltaposhatatlanul örök emlék marad. (Bejelentette, hogy a korelnök dr. Japport, és beszámolt arról, hogy tegnap este megválasztottuk városunk forradalmi tanácsát.) Tegnap este hazafias gyűlés zajlott le, amikor különböző pontok hangzottak el, s ezeket itt ismertetem, mint a dolgozók követeléseit.

1 [...] [...] Honfitársak! Ha ezzel egyetértetek, meg kell emlékeznünk a világhírű értelmiségünkről is, akik [így] lelkesen harcolnak a munkások és parasztok mellett. Nekik is biztosítani kell a külföldi utazásokat, az egyetemistáknak az ösztöndíjakat. Az egyetemi felvételnél a becsületesség döntsön. Bejelentette, hogy a városban levő összes templomok harangjai fél óráig zúgjanak az elesettekért. A második világháború még alig múlt el. A nemzetek még ki sem heverték, most újból súlyos megpróbáltatások előtt állunk. Első feladatunk, hogy jogot minden polgárnak, ne legyen kivétel, ne legyen kasztrendszer, amit a káderes jóvolta [így] irányít. Tudjuk, szolgalelkű funkcionáriusok voltak, de megbocsátjuk nekik az alacsony fizetést, amit ne másnak ajánljanak, hanem dolgozzanak meg érte. Tudjuk jól, hogy nemzeti harcunk győzelmét babér fogja koszorúzni. „Esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk!" A Budapesten elesett magyar fiatalok és magyar munkások emlékére egy perc néma csendet kérek. A nagygyűlés befejeztével hamarosan foglalják el helyeiket a kenyér-, húsüzem és a kórház dolgozói. 1956. okt. 27-én este a városi tanács nagytermében lévő gyűlésen az alábbi beszédek hangzottak el: Nádházi János: (A teremben összegyűltekhez a Békéscsabáról érkező Füzesi Ottó és két színésztársa lelkesítő beszédet mondott. Felszólították a jelenlévőket, hogy szerezzenek fegyvert, szereljék le a honvédséget és a rendőrséget, és szervezzék meg a nemzetőrséget. Bejelentették, hogy Békéscsabán maguk mellé állították