Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban II/2. – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 23. (Gyula, 2007)

továbbra is. Minden másodpercben őrködünk felette, mert tudjuk, hogy ez a láng, amelyet meggyújtottunk, nem aludhat el. Tanulja meg minden nemzet, tanulja meg minden uralkodó osztály, hogy a magyar munkás előtt a szociális vívmányok szentek, de megtartásukhoz nem diktatúra, hanem széles körű demokrácia szükséges. A forradalmi bizottság és a tanács küldöttsége a közelmúltban Budapesten járt. Egyesek csalódva vették tudomásul, hogy keveset intéztünk. Ez igaz. Azonban tárgyaltunk az ország vezetőivel és most ismét tudomásukra hozzuk nekik, hogy felvettük a munkát, amikor egyetértettek velünk, de megtagadnánk, ha kívánságainkat nem teljesítenék. Ne történhessen az meg, hogy a már kivívott jogainkat bárki is meg akarná semmisíteni. A felvonulók tömegei közül a munkástanácsok tagjai elhozták hozzánk azokat a követeléseket, amelyeket pontokba foglaltak, amellett kitartunk. Megmutatják ezek a követelések, hogy mi egységesek akarunk továbbra is lenni. Olyan nemzetet akarunk, olyan ifjúságot, amely magyar lesz és minden megmozdulása értünk fog történni. Emlékezzünk meg a főváros és a nagyobb városok halottairól, akik nagyot adtak, - a legszentebbet: az életüket. Amikor Pesten jártunk, megláttuk, hogy valamennyien egyek vagyunk. Ezért ígéretet kell tennünk arra, hogy harcunkban nem torpanunk meg. Minden megmozdulásunk az összmunkásság és Gyula város népének ügyét szolgálja. Ez a gyűlés is ezt tükrözte. Ne engedjük meg, hogy a munkástanácsok sorait megbontsák - fejezte be beszédét Nádházi János. Majd felolvasta Gyula város dolgozóinak követelését, amelyet eljuttattak a kormányhoz. A parasztsághoz Sánta György, a forradalmi bizottság tagja szólt. Gyula város dolgozó népe, Magyar Testvéreim! Amikor Budapesten folytak a harcok, azok Gyula város népéért is folytak és folyt a parasztságért. Ez a parasztság egy a munkássággal. Egyek vagyunk az értelmiséggel, és egyeknek kell lennünk bárkivel, aki becsületes munkát végez ebben az országban. A forradalom első napjaiban feltűnő volt, hogy a parasztság távol volt, alig lehetett látni valakit közülük. De tudjuk nagyon jól, hogy a tanyavilágban az ekeszarvát fogta, mert a jövőben is kenyeret akarunk enni. Amikor a napokban beszélgettem velük, közöltem, hogy kezük legyen mindenkor az ekeszarván, fülük a rádión, szemük a városban, és amikor a munkásság hívja, tartson velük együtt. Mint mindannyian tudjuk, hogy szétszórtan élnek a parasztok, de nekik is vannak követeléseik. Amiként vannak munkástanácsok, a parasztságnak is legyen tanácsa, ahol elmondhatják sérelmeiket, ahol összefoghatnak. Én hiszem, hogy a népakarat győzni fog és akkor boldog lesz ez az ország. A gyulai értelmiség nevében Kiss István tanár szólt a megjelentekhez: A gyulai értelmiség teljes mértékben egyetért és szolidaritást vállal a Gyulai Központi Munkástanács minden intézkedésével. A forradalom mellett álltunk és állunk továbbra is, és soha mást, mint az igazságot nem szolgáljuk.