Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban II/2. – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 23. (Gyula, 2007)

ellenséget és elfeledték: ha a munkásságot megbecsülik és meg is fizetik, az erős és egy! E helyett jött a káderezés! Mi pedig azt mondjuk: a jövőben az „önéletrajz" mindenkinek az elvégzett munkája és a becsülete legyen! Történelmi szemléletünk is ferde vágányra futott. „Nagy" személyekhez és szolgai utánzatokhoz fűztük. Elfeledtük, hogy a történelmet a nép alkotja és egy kis nép is lehet alkotásában, nemzeti harcokban és önérzetében óriás. A mi népünk ezeréves történetében az elnyomás elleni harcokban is hozott olyan áldozatokat és a tudományban is adott a világnak annyit, hogy kiérdemelte a méltó megbecsülést. Mostani küzdelmünkben nagy árat kell fizetnünk mindezért, de ha megteremtjük az igazi népi hatalmat, a széles demokráciát, akkor nem volt hiábavaló. Az is igaz, hogy a forradalom felszínre dobott nemkívánatos, szélsőséges elemeket. De a nép ebből sem kér. Elég volt ebből is. A tény az, hogy az elkeseredett, becsapott nép széles alapokon nyugvó népi hatalmat akar. Szabad szakszervezetet akar, ahol joga is van, nem csak kötelessége. Ipart akar, szövetkezeti, vagy egyéb alapon, - ki mit választ. De virágzó ipart! Modern parasztot akar, aki megtanulja újra szeremi a földet. És modern szövetkezetet alkot saját akaratából, nem kínnal és adópréssel, hanem az emberi összefogás előnyös elvével. És ha a paraszt úgy látja jobbnak, hogy egyéni legyen - mert ehhez joga van! -, segítse az állam éppúgy, mint a szövetkezetit [így], mert egyenlő polgárai vagyunk hazánknak. Sokat taposták a magyar értelmiséget is. Pedig népünk írói, művészei, tudósai és egész értelmiségünk már a múltban kereste a szocialista kibontakozást. \ezetőink nemhogy támogatták volna őket, hanem ellenséget csináltak belőlük. Csak taposás és nem elismerés volt osztályrészük. Új értelmiségünk is kialakult, de ez is birkózott az önkénnyel, gazdaságilag és a mindennapi élettel éppoly bizonytalanul vergődött, mint mi, dolgozók. A munkástanácsokra is óriási feladat vár napjainkban. Ok a munkások előharcosai. Éljenek is ezzel és dolgozóink támogassák őket teljes szívvel. Legyünk egységesek, mert az ellenség a rést keresi. Harcunk szabad politikai elveinkért folyik. Mi politizálni akarunk haladó pártokban. Elveink és harci módszereink tiszták legyenek. Mert aki ezt kifelejtené majd a pártalakításnál, az elkészülhet pártja erkölcsi bukására. Legyen intő példa a múlt! Kis nép vagyunk, de hisszük, hogy az esemény, mely itt benn lezajlott, lecke lehet a világ számára is. Ma elismeréssel adózik, és úgy hiszem, ez a szocializmus megerősödését is fogja szolgálni, amely forradalmi tény ennek is nemzeti irányt fog mutatni. Ma már dolgozó népünk kezében van egyik legerősebb fegyvere: a sztrájk. Ma már sem ellenünk, sem nélkülünk nem lehet uralkodni ebben az országban. A jövő Magyarországában tisztelnünk kell egymás becsületes elvét, becsülni a népet. Keresse a kibontakozást minden magyar! Ne erőltesse másra saját akaratát, mert ez az új gyűlölet útja. Győzzön az emberi értelem és a magyar becsület, hogy sok szenvedésünk után végre függetlenül, szocialista módon éljük életünket, mert ezen keresztül tud egy nép végre megbecsülni más népeket is. Ez pedig a világbéke első feltétele. És mi hisszük, hogy határainkon belül és kívül ez a legszentebb óhaj, amely megköveteli az újabb háború megakadályozását is, amely beláthatatlan tragé-