Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban II/2. – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 23. (Gyula, 2007)

[...] November 2-án Újkígyós [így] és Szabadkígyósra, ahol a megmaradt elnök asszonyt örömmel köszöntöttem, aki mondta, hogy a népet megkérdezte, és azok kérték, hogy ő maradjon továbbra is a vezetőjük. Itt is rend és nyugalom volt. Egy tsz akart feloszlani, erre azt mondtam, hogyha szét is viszik az állato­kat, a járiatokat tartsák vissza. Minden községben adminisztratív jellegű dol­gokról beszéltünk, és adtunk utasítást, leiekgerendás kivételével minden köz­ségben voltunk, ide csak azért nem mentünk ki, mert Békéscsabán keresztül kellett volna menni. November 4. után éreztem a fonák helyzetet és a békéscsabai megyei tanáccsal akartam telefonon beszélni, de nem lehetett, az átmenés sem volt biztonságos. Majd csak 8-án reggel mentem át Enyedi Sándor személyzeti elő­adóval Békéscsabára Szabó Jánoshoz, és tőle kérdeztem meg, hogy mi a teendő. Nevezett azt mondta, hogy egyelőre minden megy úgy tovább, ahogy eddig ment. Majd fél óra múlva közölte, hogy a rádióban felhívás hangzott el, azt mi is hallgassuk meg, s a szerint járjunk el. Hazajöttünk. Idehaza Erdős mondta, hogy ők is hallották a rádió felhívását, ezért délután 3 órára összehívta a mun­kástanácsot, aszerint, hogy Toldi Istvánnal ezt megbeszélte. Míg ez történt, megjelentek a hivatalban Földi István, Lipták Mihály, Süle József, Mucsi Imre, Banadics Márton és Nagy Imréné. Földi kérdezte a munkástanács tagjaitól, hogy hajlandók-e a vezetőket visszaállítani? Senki nem tiltakozott ez ellen. A következő napokban önként vállaltam el, hogy Erdős [így] és Sülével végigjárjuk a községeket és a kormány rendelkezései szerint, ahol lehetett, az előző vezetőket visszaállítottuk. 22 évig közigazgatási vonalon dolgoztam, soha ez idő alatt ellenem fe­gyelmi vagy csak szóbeli megrovás sem volt. Az októberi események alatt az vezetett, hogy a rend és békesség mindenütt biztosíttass ék, hatalomvágy nem vezetett. Amikor pedig a kormány részéről határozott intézkedések jöttek, azo­kat minden esetben igyekeztem végrehajtani. Abban az időben egy forrongó városban éltünk és én nem kíséreltem semmit sem tenni a leváltások ellen, egyébként ez minden # községben így történt, ahogy Gyulán. Ügyész kérdésére: A forradalomnak írott törvényei nincsenek, ezért ami­kor a 2 heti fizetést a vb-elnöknek, helyetteseinek és a vb-titkárnak megadtuk, azt mondtam, hogy az mindenkinek jár, és ezzel is át akartuk segíteni őket a kezdet nehézségein. [...] [...] [Mucsi Imre vallomása...] November 8-án a járási pártbizottság he­lyiségében voltunk, amikor Lipták Mihály telefonon kérdezte a járási tanácsot, hogy hallották-e a rádió felhívását? Mire azt válaszolták, hogy nem hallották, erre Lipták bejelentette, hogy délután átmegyünk a járási tanácshoz. Átmen­tünk du. 2 óra után, ahol épp ülésezett a szűkebb körű forradalmi tanács, a kormány felhívásával kapcsolatban, de tárgyalásra már nem került sor, mert mi megjelentünk. Amikor mi megjelentünk, az volt a kérésük, hogy nehogy aztán valami megtorlást csináljunk feléjük. Ezt követően dr. Durkó tudomásul vette, hogy a

Next

/
Thumbnails
Contents