Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban II/2. – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 23. (Gyula, 2007)

[...] November 2-án Újkígyós [így] és Szabadkígyósra, ahol a megmaradt elnök asszonyt örömmel köszöntöttem, aki mondta, hogy a népet megkérdezte, és azok kérték, hogy ő maradjon továbbra is a vezetőjük. Itt is rend és nyugalom volt. Egy tsz akart feloszlani, erre azt mondtam, hogyha szét is viszik az állatokat, a járiatokat tartsák vissza. Minden községben adminisztratív jellegű dolgokról beszéltünk, és adtunk utasítást, leiekgerendás kivételével minden községben voltunk, ide csak azért nem mentünk ki, mert Békéscsabán keresztül kellett volna menni. November 4. után éreztem a fonák helyzetet és a békéscsabai megyei tanáccsal akartam telefonon beszélni, de nem lehetett, az átmenés sem volt biztonságos. Majd csak 8-án reggel mentem át Enyedi Sándor személyzeti előadóval Békéscsabára Szabó Jánoshoz, és tőle kérdeztem meg, hogy mi a teendő. Nevezett azt mondta, hogy egyelőre minden megy úgy tovább, ahogy eddig ment. Majd fél óra múlva közölte, hogy a rádióban felhívás hangzott el, azt mi is hallgassuk meg, s a szerint járjunk el. Hazajöttünk. Idehaza Erdős mondta, hogy ők is hallották a rádió felhívását, ezért délután 3 órára összehívta a munkástanácsot, aszerint, hogy Toldi Istvánnal ezt megbeszélte. Míg ez történt, megjelentek a hivatalban Földi István, Lipták Mihály, Süle József, Mucsi Imre, Banadics Márton és Nagy Imréné. Földi kérdezte a munkástanács tagjaitól, hogy hajlandók-e a vezetőket visszaállítani? Senki nem tiltakozott ez ellen. A következő napokban önként vállaltam el, hogy Erdős [így] és Sülével végigjárjuk a községeket és a kormány rendelkezései szerint, ahol lehetett, az előző vezetőket visszaállítottuk. 22 évig közigazgatási vonalon dolgoztam, soha ez idő alatt ellenem fegyelmi vagy csak szóbeli megrovás sem volt. Az októberi események alatt az vezetett, hogy a rend és békesség mindenütt biztosíttass ék, hatalomvágy nem vezetett. Amikor pedig a kormány részéről határozott intézkedések jöttek, azokat minden esetben igyekeztem végrehajtani. Abban az időben egy forrongó városban éltünk és én nem kíséreltem semmit sem tenni a leváltások ellen, egyébként ez minden

#

községben így történt, ahogy Gyulán. Ügyész kérdésére: A forradalomnak írott törvényei nincsenek, ezért amikor a 2 heti fizetést a vb-elnöknek, helyetteseinek és a vb-titkárnak megadtuk, azt mondtam, hogy az mindenkinek jár, és ezzel is át akartuk segíteni őket a kezdet nehézségein. [...] [...] [Mucsi Imre vallomása...] November 8-án a járási pártbizottság helyiségében voltunk, amikor Lipták Mihály telefonon kérdezte a járási tanácsot, hogy hallották-e a rádió felhívását? Mire azt válaszolták, hogy nem hallották, erre Lipták bejelentette, hogy délután átmegyünk a járási tanácshoz. Átmentünk du. 2 óra után, ahol épp ülésezett a szűkebb körű forradalmi tanács, a kormány felhívásával kapcsolatban, de tárgyalásra már nem került sor, mert mi megjelentünk. Amikor mi megjelentünk, az volt a kérésük, hogy nehogy aztán valami megtorlást csináljunk feléjük. Ezt követően dr. Durkó tudomásul vette, hogy a