Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban II/2. – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 23. (Gyula, 2007)

ben volt 35 kat. holdja tanyával. Heten vagyunk testvérek, akik részben tanárok, tisztviselők. Egy pedig még 1930-ban meghalt. Apámat az uradalom 70 éves korában nyugdíjazta és 90 éves korában, 1946-ban halt meg. A felszabadulás előtt a Magyar Élet Pártjának voltam tagja 1939-ig, majd 1946-ban a Szociáldemokrata Párt tagja lettem a két párt egyesüléséig, amikor is a pártból kizártak. [...] [...] [Október 27-én] Később délfelé visszamentem a tanácsházára, ahol Mucsi Imre, Nagy Imréné, Banadics Márton vb-elnökhelyettesek kértek, hogy csináljak egy tervezetet, hogy a községekben miként alakuljanak meg a forradalmi bizottságok. Ekkor megkérdeztem, hogy Gyula város pontjait elfogadják-e. így gépeltem le a tervezetet egyedül, hogy az helyes legyen, és megfelelő. A végén, amikor kész lett, Sipos és Mucsi vb-titkár is elolvasták és helyesnek találtak. Majd azt beszéltük meg, ki legyen az a szerv, akinek a nevében kiadjuk, én javasoltam, legyen a szakszervezeti bizottság, mint hivatalos szerv, ezt elfogadták és ezután aláírtam a tervezetet az egyik oldalon én, a másikon pedig Dévényi József szakszervezeti elnök. Sipos Károly párttitkár azt mondta, hogy ezt a tervezetet ki kell vinni a községekbe és mondotta azt is, hogy egyiknek engem gondolt. Hazamentem ebédelni és mire visszamentem, lemásolták a tervezetet több példányban, és gépkocsiról is Sipos gondoskodott. A lényege a tervezemek az volt, hogy a községekben a lélekszámnak megfelelően 15-40 fővel alakítandó meg a községi forradalmi bizottság, 2-3 tagot delegáljanak a járási forradalmi bizottság megalakítására. Végül, a népőrséget alakítsák meg, akiknek karszalagot is vittünk a felállítandó nemzetőrség részére. Ezek voltak a tervezet több pontjai. Ezt követően gépkocsira ültünk Nagy Imréné vb-elnökhelyettessel és Zsótér Antal munkaerő-gazdálkodási előadóval. Mi Doboz, Szabadkígyós, Újkígyós, Telekgerendás községekbe, míg a másik csoport Mucsi Imre, Ludvig József vezetésével Gyulavári, Kétegyháza, Elek, Lőkösháza községekbe vitte ki a tervezetet. [...] [...] Amikor október 30-án reggel hivatalba mentem, igen feszült volt a helyzet, csak nézegettem az iratokat, mit leheme intézni benne, amikor 11 óra tájban kértek, menjek fel az elnöki szobába. Ott találtam dr. Krajcsovics Pál megyei főorvost. Arra kért Süle József vb-elnök, hogy Krajcsoviccsal együtt menjek át a városi tanácshoz, mivel én ott ismerős vagyok. Itt a vb-elnök szobájában értesültem Goldmannétól, hogy Süle József összehívatta a járási forradalmi bizottság tagjait. Ez engem meglepett, mert előre láttam, hogy ebből baj fog bennünket érni. Krajcsoviccsal átmentem a városi tanácshoz, azonban ott a vezetőkkel nem tudtunk beszélni, még egy jó félóra múlva sem szóltak hozzánk. Dél volt, amikor a városi tanácstól eljöttünk, Krajcsovics azt mondta, fel a fejjel, mert látta, hogy nagyon ideges vagyok. Hazamentem, otthon is feltűnt idegességem. Alig ettem és mielőtt visszaindultam, még egy Brómot is vetten be. Ekkor már tudtam azt, hogy Gyulaváriban, Kétegyházán leváltották a vezetőket, és ettől tartottam nálunk is. [...] [...] Tőlem is megkérdezte Erdős, hogy az esetben, ha bizalmatlanságot