Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban II/2. – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 23. (Gyula, 2007)

oda későn érkeztem meg, így nem tudom, hogy előzőleg miről volt szó. Nekem nem volt célom a párt működését megakadályozni, csupán azt elleneztem és amiatt szólaltam fel, hogy a jelenlegi körülmények között nem időszerű széles nyilvánosság előtt pártgyűlés tartása, tekintettel arra, hogy csak egy rendőr volt a faluban, aki a rendet biztosíthatta volna. Amit mondtam, én a saját nevemben mondtam, ez a következő volt: „Nem tartom időszerűnek ilyen gyűlés összehívását, s különben is úgy tudom, hogy az MDP október 27-én megszűnt". Sajnálom, hogy ezt a kijelentésemet félreértették, pedig én ezt jóindulatúlag mondtam. Mást nem mondtam. [...] [...] Szilágyi István, 38 éves, gyulavári születésű és lakos, fmszöv. ügyvezető, érdektelen: Úgy I. r., mint II. r. vádlottat jól ismerem. Az I. r. vádlottal az ellenforradalmi események első napjaiban, így október 27-én még nem találkoztam. Tudom azonban jól azt, hogy később, talán már másnap vagy hétfőn, megválasztották őt a gyulai [helyesen: gyulavári] forradalmi bizottság vezetőjének. Amikor október 27-én, szombaton szóba került az, hogy mi, tanácsi vezetők megmaradunk-e továbbra is munkahelyünkön, akkor II. r. vádlott volt az, aki társaival együtt azt mondotta nekünk, hogy menjünk csak hétfőn be, ott majd meglátjuk a továbbiakat. Amikor hétfőn én is bementem a munkahelyemre, ott II. r. vádlott azt a kijelentést tette felém, hogy „maradjunk a helyünkön, dolgozzunk tovább, de náluk nélkül, mármint a forradalmi bizottság nélkül, nem csinálhatunk semmit sem". Ezután azonban az ez alkalommal jelen lévő Petrás és Gyöngyösi Károly határozottan kijelentették előttünk, hogy „nincs ránk szükség és a munkahelyünket nem foglalhatjuk el, mert II. r. vádlott nem hajlandó velünk dolgozni". Én Molnár Mihály I. r. vádlottal ezután találkoztam még, ő azonban nem mondott semmit sem, amikor is a felszólításuk után az egyik tanácsi dolgozónak átadtam a tanácsháza irodájának kulcsát. Ezt követően a kormányfelhívás után, november 9-én, mint ahogy már korábban megbeszéltük, bementem volna a munkahelyemre dolgozni, tekintettel azonban arra, hogy Molnár Mihály ült a helyemen és ő nem volt hajlandó onnan önként elmenni, csupán annyit mondott, hogy ő akkor távozik el onnét a tanácsházáról, ha azt a forradalmi bizottság is úgy akarja. Ennek a kérdésnek rendezése végett kint járt a községben a járási tanács néhány vezetője, Erdős, dr. Durkó, Süle, akik közül dr. Durkó azt mondotta, hogy egyelőre Molnár Mihály maradjon a helyén és a további dolgokat majd a járás elintézi. II. r. vádlott tevékenységével kapcsolatosan még azt tudom elmondani, hogy amikor Gyulaváriban az első alkalommal gyűlés volt, ő volt az, aki a jelenlévők előtt hangosan kijelentette, hogy igaz ugyan, hogy a legnagyobb sérelem őt érte a múltban, azt azonban nem itt kell elintézni, majd ő megtalálja a módját az elintézésnek. A munkámmal, illetve a munkahelyemmel kapcsolatosan a továbbiak során az lett a helyzet, hogy a forradalmi bizottság felmondott, majd pedig amikor később ez ellen tiltakoztam, a járási tanács, mint felettes szerv visszahívott.