Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban II/2. – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 23. (Gyula, 2007)

Felszabadítók Hagyatéka Tsz-be lépett, ott méhészként és pénztárosként dolgozott, innen azonban kizárták. Ezt követően Békéscsabára távozott a lányához s annak háztartásában él és a jelenleg meglévő 2 kat. hold földjén gazdálkodik. Az ellenforradalmi eseményeket megelőzően osztályhelyzetemből kiindulva visszavonult életet éltem, politikai dolgokba nem avatkoztam bele. Láttam azt, hogy 1956. október 27-én mozgolódás, felvonulás volt a faluban, ezeken azonban nem vettem részt, csak majd este a gyűlés alkalmával jelentem meg. Ekkor azért mentem el a gyűlésre, mert úgy gondoltam, hogy népszerűségemet felhasználom arra, hogy a községben a rendet és a nyugalmat biztosítsam. Ezen a gyűlésen, bár nem szóltam semmit sem, a jelölőbizottság mégis megválasztott [így] forradalmi tanácstagnak. Másnap, október 28-án nem mentem sehová, nem csináltam semmit. Majd október 29-én mentem be a tanácsházára, ekkor került sor ugyanis a forradalmi bizottság vezetőségének megválasztására. A választás során engem egyhangúlag megválasztottak elnöknek. A választás után volt egy gyűlés, melyet a Gyuláról jött Nádházi János tartott, de semmi különösebb nem történt. Határozatot a forradalmi bizottság nem hozott. Megjegyzem, én úgy vállaltam csak el a vezetést, ha a községben fegyelem és rend lesz. Nem volt szó arról sem, hogy mi lesz a forradalmi bizottság feladata. A községi forradalmi bizottság a községi tanács vezetőinek ügyével, azok elbocsátásával soha nem foglalkozott. Az viszont kétségtelen, hogy Szilágyi Istvánra, a tanácselnökre a tagosítás során elszenvedett vélt vagy jogos sérelmek miatt sokan haragudtak, és éppen ezért a lakosság körében nem volt népszerű ember. Nekem az a véleményem, hogy ő, a hangulatot ismerve önként félreállt, vagy valaki egyéni kezdeményezésre félreállította, a forradalmi tanács és a forradalmi tanács nevében őt soha nem szólította fel senki, hogy munkahelyét nem foglalhatja el. Hogy mennyire nem volt népszerű ember, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a későbbiek során a járási tanács is elejtette őt s nem is került ma sem vissza, mint tanácselnök. A többi távolmaradt tanácsi vezető is, így Rozek János és Kubicza Béla azért maradtak távol, mert az akkori események között nem vállalkoztak arra, hogy a községet vezessék. A megválasztott forradalmi bizottság elnökhelyettese a jelenlegi tanácselnök-helyettes, Lengyel Imre lett. O abban az időben is tanácstag volt, így az egyes sürgős elintézni való kérdéseket vele együtt beszéltük meg. Az első napokban én még rendszeresen, szinte naponta bejártam a tanácsházára megnézni, hogy rendben megy-e minden. A későbbiek során, amikor már a járási tanácstól is kint jártak, engem hivatalosan is kineveztek tanácselnöknek, ugyanekkor Lengyelt meghagyták helyettesnek. Én ezt a jelenlévő Durkó, Erdős, Mucsi és Süle járási tanácsi vezetők előtt nem akartam vállalni, arra hivatkozva, hogy az én kinevezésem nem egészen törvényes. Javasoltam rendes, megbízható embereket helyettem, a választás mégis reám esett. A járási tanács részéről arra hivatkoztak, hogy mivel én vagyok a legnépszerűbb ember a faluban, kell, aki az eseményeket békésen levezesse. A kinevezésemről később a járási tanács részéről hivatalos írást is kaptam.