Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban II/2. – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 23. (Gyula, 2007)

sem kell végérvényesnek kimondani újra azt az ítéletet, amit felette 27 éves korában mondtak. Mindenesetre az tény, hogy 1956 októberéig senki sem hal­lott róla semmit. Most is munkáshatalmat akart, de a reá nehezedő nyomásnak nem tudott ellenállni s nagyon sok olyan tényért hozott a bíróság ellene ma­rasztaló ítéletet, amit mások követtek el s amit nyomás alatt, elkerülhetetlenül végre kellett hajtania. Vádlottak valamennyien egyszerű munkásemberek. Radóczi András kivé­telével soha bíróság előtt meg nem fordultak. O is tíz évvel ezelőtt és akkor sem Gyulán. Fogalmuk sem volt még arról sem, hogy abban az épületben, melyet népiesen ma is „Nagy Törvényszék"-nek hívnak 3 (gyulai viszonylatban tényleg nagy), milyen hivatalok vannak és név szerint kik dolgoznak. Mégis a határozat név szerint, állás szerint, sőt a hierarchikus sorrend szerint nevezte meg azokat, akiknek működési jogát felfüggesztette. Dr. Halász Kálmán, aki jelenleg Budapesten ügyész, abban az időben pedig a gyulai megyei ügyészégen beosztott ügyész volt [...] vallomása végén I. r. vádlott kérdésére vallotta, hogy „Ez a probléma az ügyészségtől indult ki!". 4 Ha pedig onnan indult ki, azt onnan indítványozta ismeretlen valaki, aki­nek kötelessége lett volna azt megakadályozni még akkor is, ha a vádlottak ezzel a kérdéssel foglalkoztak volna, hiszen, mint rámutattam, egyetlenegyet sem is­mertek az ügyészek közül, de nem ismerték Nemes József járásbírót sem. Ugyanez volt a helyzet az egyébként jogászi körökben, de a város széles rétege által be­csült Guidi Béla megyei bírósági elnökkel kapcsolatban is. Jogászi körökben valamennyi, működési jogától megfosztott ügyész és bíró is komoly, értékes emberként volt elkönyvelve."Valakinek személyes bosszúja működhetett itt s esz­közalanyként használt fel olyan embereket, akik nem ismerték őket s az illető, vagy bárki, aki ezt a szerepet eljátszotta, alkalmasnak találta az időt. Minden­esetre most obligón kívül maradt. Tény az, hogy dr. Csonka István apja kulák volt, de messze volt a földbir­tokos fogalmától. Annyira nem, hogy dr. Csonka István valaha városi napidíjas­ként kezdte pályáját. Szüksége volt erre a jövedelemre, azután favágó lett. Erre csak azért kívántam kitérni, hogy vele sem a régi rendszer kreatúrája tért vissza. Ismét vissza kell térnem a kaotikus állapotokra, amikor nem volt rendőr­ség, amikor Nátor József, ez a lézengő ritter 5 igyekezett magához ragadni ­valamennyi vádlott ellenére - nemcsak a nemzetőrség vezetését, hanem igyeke­zett a rendőrség vezetését is magához ragadni, november l-jén vajon tényleg alkalmas volt-e az idő arra, hogy a vb-elnök visszatérjen? Nem-e [így] magya­rázható jogosan Nádházi feléje irányított kijelentése a zűrzavar iránti jogos féle­lemnek, amikor azt monda, hogy „ez a mostani helyzet nem alkalmas arra, hogy egyenlőre működjön". Hogy reagált volna erre az utca, a forradalmi ta­nács, Nátor és társai? Nem-e lett volna ismét tüntetés, vagy támadás? Ki tudta ezt akkor? Tény volt - ezt a bíróság is megállapította -, hogy huligán elemek Igricz Péter és társai letartóztatását követelték s I. r. vádlott, a jogi analfabéta egy listával a védőőrizetről beszélt. Az illetők védőőrizetbe vétele rendőr és nemzet­őr közreműködésével történt.

Next

/
Thumbnails
Contents