Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban II/2. – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 23. (Gyula, 2007)

Nátor neki alárendeltje. Hiába. Végül november végén elhagyta a kapitányságot. Utána Szécsi századost választotta meg a legénység s akkor még ott maradt Darabos főhadnagy, kinek a vallomása szinte egyedülállóan túlméretezett volt s ma már nem rendőr, leszerelték. Sodródott. Hol voltak tehát akcióra kész, a néphatalomhoz hű rendőrbajtársak? Hiszen a rendőrségnél beállott zavar, a legénység csatlakozása a tömeghez még abban az időben történt, abban az időben szórták el fegyvereiket, amikor még ideiglenes forradalmi tanács sem volt sehol, még csak tüntetés volt, még Nádházi nem is beszélt, szerepe nem volt. A rendőrség lefegyverzését dr. Halász Kálmán mondotta el. Tulajdonképpen lefegyverzés nem is volt [...], arról tudok, hogy fegyvert követeltek diákok, Pestre akartak menni... Nádházi akkor közölte velem azt, hogy tekintettel a fegyvert követelő tömegre, attól fél, hogy egyéni bosszúra törekszenek egyesek s ő nem akar senkinek sem fegyvert adni. Próbáljuk levezemi a hangulatot úgy, hogy a rendőrségen a fegyvereket egy külön szobába zárassam be, hogy a kulcs a rendőrkapitánynál legyen (Tóth főhadnagy) és egy fegyveres őr őrizze a fegyvereket, valamint egy fegyveres őr álljon a kapuban is. Ezt az intézkedést én akkor helyesnek tartottam. A rendőrség kezében maradt a fegyver, bármikor hozzáférhetett. A kapitány zsebében volt a fegyverraktár kulcsa. Helyesnek tartotta a megyei ügyészség nyomozó csoportjának vezetője, egy ügyész, aki az igazságügy kiváló dolgozója, helyesnek tartja a rendőrség parancsnoka, s most felel érte egy szabósegéd. [...] [...] I. r. vádlott vallomásában azt adja elő, hogy a „védőőrizet" problémáját Tóth rendőrparancsnokkal beszélte meg. Tóth szerint erről nem beszélt I. r. vádlottal, hanem Radóczival. Tóth százados azt is előadta, hogy a rendőrtisztek leszerelését Békéscsaba (megyei kapitányság) is követelte. Nincs adat sehol arra, hogy akár Nádházi, akár Radóczi közvetlenül érintkezett volna azokkal a fegyveres emberekkel - akik közül az egyik rendőr volt -, hogy az úgynevezett forradalmi tanács nevében letartóztatást közöljenek az emberekkel. Igricz Péter [...], Vincze Gyula, Szilágyi János [...] magok adták elő, hogy elfogatásuk után megjelent náluk Tóth rendőr százados és Lőrincz, s elmondták nekik, hogy nem letartóztatásban vannak, hanem védőőrizetben. Az emberekkel tehát nem Lőrincz beszélt egyedül, ha „felügyeleti joga" lett volna, ez lett volna természetes, hanem Tóth századossal együtt. A „le vannak tartóztatva" közlés az emberekhez, akiket bevittek a rendőrségre, vagy annak az utasítása volt, aki az eligazítást megadta nekik, vagy önmaguk találták ki még akkor is, ha hozzátették, hogy a forradalmi tanács nevében. Ebből a tényből sem lehet „felügyeleti jogkört" deriválni. [...] [...] Nádházi János tüdőbajos, alacsony, vézna termetű ember. Gyermekeit, édesanyját, felesége szüleit támogatja. "Valaha politizált s a két munkáspárt fúziója alkalmával 27 éves fiatalember volt. Nem vette át az MDP. Az az idő a személyi kultusz ideje volt. Nem akarok most vezető szerepet játszó emberek neveit felsorolni, akiket abban az időben elítéltek. Talán a Nádházi esetében