Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban II/2. – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 23. (Gyula, 2007)

én számolt be Gyulán. Beszámolójában többek között kijelentette, hogy a Budapesten tapasztaltak alapján „a munkát felvesszük, de a sztrájkjogot fenntartjuk céljaink elérésére". A munkástanácsok küldötteinek többsége ekkor a munka felvétele mellett foglalt állást, ennek ellenére a november 25. napján megtartott munkástanácsülés a sztrájk továbbfolytatása mellett határozott. Végeredményben Gyulán a munka november végén indult be. Az ellenforradalmi eseményeknek Gyulán összesen kb. 22 millió Ft kár az eredménye. November 30-án az ún. központi munkástanács a Gyulai Vízügyi Igazgatóság helyiségében ülést tartott. Erre meghívták távbeszélőn Nádházi Jánost és M. Szabó Andrást is. Amikorra Nádházi és M. Szabó az ülésre érkeztek, ott már határozat született arra vonatkozóan, hogy a munkástanács a pártszervezést az üzemek, vállalatok és egyéb állami szervek területén ez idő szerint nem tartja helyesnek, sőt nem engedheti meg. Ezt a határozatot Nádházi János foglalta írásba, majd annak egyik gépelt példányát átküldték az MSZMP szervezőbizottságának is, miheztartás végett, majd több ezer példányban röplap formájában is terjesztették, amivel igen megnehezítették a párt szervezését. December 6-án a reggeli órákban elterjedt a hír Gyulán, hogy Békéscsabán tüntetés van. Az üzemektől, vállalatoktól, hivatalokból a dolgozók felvonultak a városi tanács elé. M. Szabó András és Hraskó Károly átmentek Békéscsabára tájékozódni. Amikor onnan visszajöttek, több ezer főnyi tömeg állott már a tanácsháza előtt, ahonnan ismét különböző követeléseket küldtek fel a forradalmi bizottsághoz. Ezeknek a követeléseknek az összeszedésében és egyeztetésében, valamint megfogalmazásában Hraskó Károly ténykedett, amit dr. Krasznahorkai György akkori vb-titkár gépelt azután le. Nádházi János ekkor beszédet intézett az egybegyűltekhez, melyben kifejtette, hogy bár folyik a munka Gyulán, de azt bármikor abbahagyják, ha a kormány nem tesz eleget a követeléseknek. Ezt követően felolvasta a követeléseket, melyek lényegében azonosak voltak az előzőekkel. Ugyanezen időben a Budapesten korábban megtartott „nőtüntetés" mintájára Sárdi Mártonné is szervezni kezdte a gyulai asszonyokat. Felkereste volt munkahelyét a délelőtti órákban, és ott a nődolgozók figyelmét felhívta, hogy délután fekete fejkendővel felvonulás lesz az elesett „hősök" emlékére és megkoszorúzzák a világháborúkban elesett katonák emléktábláit. Innen a városi tanácshoz ment, s mert nem találta meg Nádházi Jánost, egy cédulára felírta, hogy hirdesse ki, hogy a délutáni felvonuláson az asszonyok, lányok minél nagyobb számban vegyenek részt. Innen a virágüzletbe ment, ahol 3 koszorút rendelt, amit délután ki is vitt a nagygyűlésre. Nádházi János, amikor befejezte beszédét, felhívta a jelen levő asszonyokat, hogy minél nagyobb számban vegyenek részt a délutáni felvonuláson. Délután 2 órakor több ezer asszony és leány gyűlt össze a Kossuth téren, akik előtt Sárdi Mártonné mondott beszédet. Beszédében elmondotta, hogy fiainkat 12 év alatt nyomorgatták. Azért reszket gyermekeink keze, mert az is-