Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban II/2. – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 23. (Gyula, 2007)

tem, haza jöttem gyulára, és mind addig, amíg őrizetbe nem vettek 1957. febr., addig gyulán tartózkodtam. Az ellenforradalom idején pedig a Gyulai Hírlapnak voltam a Főszerkesztője. 2. Mondja el ön, mikor és hogyan kapcsolódott be az ellenforradalmi eseményekbe, kivel állt kapcsolatba és milyen tevékenységet fejtett ki. Felelett: 1956. október 26-án, délután 16 óra: tályban elmenten a gyulai tanácsházához és ott és Szabó János Vb. elnök helyetest találtam ott, akivel közöltem, hogy a városban tüntettés készül. Amikor a tanácshoz mentem be, a folyosón találkoztam Gerdán György gyulai lakossal, a tanácselnök helyetessel azt közöltem, hogy úgy érzem, hogy tüntetés készül, azt kértem a tanács vetetőségétől, hogy a békéssen tüntető tömegre nelövessenek, ők azt mondták nekem, hogy ilyen szándékuk nincs is. Majd töbször feltették a kérdést, hogy honnan tudom, hogy tüntetés lesz, ezután én kijelentettem, hogy a bizalmatlanságot tegyük fére. Ugyanekkor igérettett tettem a tanács vezetőségének, hogy amenyiben szükség lesz rám, úgy a lakásommon megtalálnak. Ezt azzal a szándékkal mondtam, hogy amenyiben a tanácsvezetőség a tüntető tömeget nem tudja lecsilapítani, én válalom azt, hogy lecsilapítom a tüntetőket. A tanácselnökhejetes végül megköszönte, hegy fölajánlottam a segítségem. Amikor én a tanácselnöktől lementem az utcára azzal a céllal, hogy haza megyek, már ott egy tömeg volt, akik ott álltak a városháza előtt. A tömegben olyan hangok voltak, hogy menjünk fel a tanácshoz. A másik része pedig azt mondotta, hogy menjünk el a Szovjet Hősi Emlékműhöz. Én ekkor bekapcsolódtam a beszédben és azt mondtam a tömegnek, hogy felesleges a tanácshoz felmenni, mert én már voltam és a tanácsnak az a véleménye, hogy békéssen tüntessenek. Ekkor én a tömeggel együtt elindultam a Szovjet Hősi Emlékmű felé. Amikor az emlékműhöz értünk, az emlékmű talpazatára feláltam és a tanácsai való beszélgetést elmondtam. Én ezután azt mondottam, hogy a hatóság, amenyiben a tömeg békéssen viselkedik, nem nyúl korlátozó rendszabályokhoz. Amikor én a beszédem elmondottam, utána a diákok egy fiút felküldtek a szobor talpazatára és elszavalta a talpra magyart. Én utánna viszamentem a fiú helyére és felkértem a jelenlévő tüntető tömeget, hogy énekeljük el a Himnuszt. S ezután a jelenlévő tömeg elénekelte a Himnuszt, ekkor felkértem a tüntető tömeget, hogy némán vonuljunk végig a városson. Ezután a tömeg egy része vonult volna el, a másik része pedig ott maradt, és kötelet kerítettek és azzal akarták lehúzni az emlékmű tetejéről a csilagot, mivel ez nem sikerült, egy drót kötelet kerítettek, és az előző kender kötél segítségével a dótkötelet felhúzták az emlékmű tetejére s ráakasztották a csilagra, s utánna egy vontató segítségével az emlékmű tetejéről a csilagott ledöntötték. Én azzonban teljes egészében nem láttam ezt, mert közben elmentem keresni Szabó János Vb. elnököt, de közölték velem, hogy nincs a városházzán hanem a tüntető tömeg közöt van. [».] [...] Tagadom azt, hogy én a gyulai ellenforradalmi tanácsai kapcsolatban lettem volna, én nekik egy gyűlésükön sem vettem részt. Csupán híranyagért jártam fel Nádházi Jánosékhoz a lap számára.