Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban II/2. – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 23. (Gyula, 2007)

Rá egy párnapra ez a bizotság újra megkereset benünket és megegyeztünk abban, hogy Enyedi átveszi a VB. elnöki tisztséget. Nádházi pedig elfogadta az elnökhejetesi tisztséget, én azzonban nem fogadtam el a titkári tisztséget. Helyettem titkárnak Krasznahorkai Györgyöt választottuk meg, amelyben közössen egyeztünk meg. Engem pedig, mivel a titkári tisztséget nem válaltam, felkértek arra, hogy ne vonuljak teljesen vissza, hanem az ipari csoportnál és a lakásügyi csoportnál, mint társadalmi munkás tevékenykedjek. Tudomásom van arról, hogy november közepe táján, vagy annak utána valamivel, a pontos dátumra nem emlékszem. Én mentem haza a lakássomra ebédelni, és tudomásomra jutott, hogy ki hozta a tudomásomra, arra pontossan nem emlékszem, hogy a Honvéd, kiegészítő parancsnokságon egy megalakítandó fegyveres csoportról tárgyalnak Koháriék, erre én is odamentem, amikor én odaértem, akkor győződtem meg arról, hogy ez valóban így van. Ekkor már ott voltak Radóczi András és Hraskó Károly forradalmi tanács tagok. Amikor én bementem, mindjárt közölték vellem, hogy miről van szó, és hogy a jellenlévők úgy határoztak, hogy a forradalmi bizotság megkérdezése nélkül nem döntenek.

2 Mivel ekkor jöttem haza békéscsabáról, és ott tárgyaltam Nádházival eggyütt Szilágyi János r. ezredessel és Huzsvai Gyula r. alezredessel, ők azt mondották, hogy a rendőrséget megkell erősíteni üzemekből delegált, megbízható, katona viselt emberekkel. Én ezt a jellenlévőkkel is közöltem. De azt tagadom, hogy én megtámadtam volna őkett olyan kérdéssel, hogy már megint melegfejűsködtök. Ezután én azzonnal ott hagytam őket, hogy ők tovább mitcsináltak, nem tudom. November 30.-án a központi Munkás tanács ülésezett a gyulai Vízügyi Igazgatóságnál. Amelyen a városi forradalmi bizotság részéről ott voltam én, Hraskó Károly és Nádházi János. Ezzen a munkás tanács üléssen határozatott hoztunk, illetve a munkástanács határozatot hozott a pártszervezetek üzzemen, válalaton belüli szervezésének megszüntetéséről. Mi a forradalmi tanács részéről csupán mint megfigyelők vettünk részt. Azzonban a határozat meghozatala után a központi munkás tanács bízta meg Nádházit, hogy a határozatott írja le papírra. Ezt Nádházi végre is hajtotta, itt semmi másról nem volt szó, minthogy a szóban meghozott határozatott papírra kellet fektettni. Ezt röplap formályában kinyomatta a munkás tanács, és a városban szétszórták, hogy számszerint hány röplap készült, azt elmondani nem tudom. Tudomásom van arról, hogy erre a röplapra az MSZMP Ideiglenes Intéző Bizotsága válaszolni akart, azzonban a nyomdászok nem válalták el.

3 December 6.-án reggel a tanácsházzán én azt mondottam Nádházi Jánosnak, hogy a tanácsházához bejött egy ember és azt mondotta, hogy békéscsabán tüntetés van. Amikor én ezt Nádházinak mondtam, jelenvolt Hraskó Károly és Enyedi G. Sándor, akik szintén hallották azt, hogy az az ember mit mondott, az általános véleményük az volt, hogy a pánikot el tudjuk kerülni, hogy be kell menni békéscsabára és meggyőződni arról, hogy valóban van e tüntetés. És Hraskó Károlyt és engem kértek fel arra, hogy menjünk be békéscsabára és győződjünk meg arról, hogy mi a tüntetésből az igazság.